Idézetek dalszövegekből
Én is Jézushoz tartozom, bátran hirdetem és megvallom: Jézus az út, és rajta kívül nincs más. Soha sem foglak téged megtagadni, bármilyen nehéz lesz is megmaradni. Mindig csak arról fogok énekelni, hogy megszabadítottál.
Szólt az angyal - csak egy az élet! Nem teheti, hogy elmegy - élhetne végre! Mert jól tette dolgát, amíg tehette, kincs lesz egyszer minden, s legenda körülötte: ő lesz az új monda, az embert kiáltó - ő lesz a példa - az embert megváltó. Ő lesz, ki az embert becsületből hitte. Ő lesz egy szegény sors szenvedő szülötte.
Te vagy az ékszer, te vagy a dicséret, ha megérdemlem, te vagy az öröm, te vagy a szerviz, hogyha nem működöm.
Láttam, hogyan lesz hűtlen az, aki szerető, a lelkem tűzben edzett, a szívem pedig temető, de vigyázok rád, hidd el, hisz én vagyok az angyalod, én vagyok a hajó, ami szíved tengerén andalog.
Monoton menetel a tömeg, ahogy kell. Öreg és fiatal, míg meg nem hal, Odakint nagy a rend, idebent néma csend. Nem ereszt a kereszt, mit hittél.
Földre szálló angyalod, ki új csodákkal tér hozzád, láthatod, én nem vagyok. De lángot én is gyújthatok, hogy bánatodnak égboltján felragyogjon csillagod.
Jó az, ha mindent, ahogy van, Úgy el tudsz fogadni! A baj mindig múló állapot - Nem kell folyton keresni! Ha fejjel vagy a homokban, Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, Hogy milyen kék az ég.
Feljutok a csúcsra, sosem adom fel. Megpróbálom újra, nem számít, ha százszor kell. Lehet, nem megy könnyen, meginog a szív, De felszárítom könnyem, hiszen új cél, új út hív.
Az emberek egyszerűek, az élet mégis bonyolult, itt a gazdag is úgy panaszkodik, mint egy nyomorult.
Azt tanácsolom, élj olyan életet, amire valaki emlékezni fog!
Fussunk messze, olyan boldog lettem, Hogy a szembeszálló szembeszéllel szembeszegülhettem, A naplemente nem vár, csak kettőnké a pillanat, És hazasétálunk majd a csillagóceán alatt!
Egyre kisebb lesz a szívem, egyre nagyobb rész hal el, Nem tudok majd szeretni, félek, hogyha majd szeretni kell. Szívtelen. Minden fájdalmat eldobhatok, Csak rámutatok a helyére, és azt mondom, hogy jól vagyok. De ha szívtelen leszek, akkor az lesz majd a dilemmám, Hogy szárazon, szív nélkül szeretni az milyen már? Ezért marad így, és maradjon a fájdalom, Így már tudom, hová vezet, ha az érzéseim vállalom.
Nem ringat már hintaló, Nem hat rám száz altató, Nem vág földhöz súlyadó, Minden mulandó.
Felettem keselyűk köröznek, de én akkor sem török meg.
Lehet, hogy semmi értelme, Mégis szívesen hinnénk benne, Ha a világ a szavaimtól Egy kicsit is jobbá lenne.
Facebook
Pinterest