Idézetek dalszövegekből
Vártam, hogy megmaradsz, Nyeltem a sok panaszt, Jónak már nyoma sincs, Magas lett a fal, Kár volt a hisztikért, Csak harcok a semmiért, A tested, az meseszép, De a lelked mit sem ér.
Nem baj, arcod színe más, Ha szemedben ott él a fény, Nem baj, másképp néznek rád, Még van néhány igaz barát.
Hallasz majd beszédet, hangosat, csendeset, Keserűt kárognak, az igazság édesebb. Édesebb a nyelvnek az őszinte szó íze, Varjú károgása ne zavarjon össze.
Itt magas a hegy, S ott túl mély a szakadék, S a kettő között Hasít szét engem az ék.
Akárhogy nézem, színházban vagyok, Páholyból néznek rám furcsa alakok. Mindenki mást hisz, más színt visel, S valódi arcát álarc rejti el. Mégis meddig éljünk álarcok mögött? Mit kell eltitkolnunk így egymás között?
Menj, küzdj az álmodért, Minden vágyadért, mi benned él. Győztes lesz a harc, Ha nincs több hátraarc, Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél.
Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább, Megtart, mint egy háló, ringat, hogyha fáj. Néha majd az úton zsákutcába érsz, De közben annyi újat átélsz és remélsz.
Csak el ne hagyj mert akkor magamba miattad tépek és jönnek a szomorú képek mert képes vagyok ölni és halni a világba végül belemarni dühöm és bosszúm szörnyű jelét hogy szerettelek és nem volt elég.
Te vagy, akitől megtudom: A csodára nekem is lett jogom. Köszönlek. Várlak. Ez mind Te vagy: Anya és angyal. Csak el ne hagyj.
Az élet nagybetűje még hátba vág elégszer ahhoz hogy ne fájjon úgy sincsen elég szer a részed vagyok én is de a tiéd a történet nem téged faragnak hanem te meséled.
A fátyolköd felszállt lassan, s feltűnt egy másik arc, egy olcsó és hűvös szív, mit mosollyal takarsz.
Ne beszélj, ha most is azt hiszed, hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked. Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát. Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád. Izzadsz éjjel, agyad úgy jár, mint a gép, amit elrontottál tegnap, ma is újra éled még. Elmúlt rég, ma már nem lenne nehéz, hogy a régi félelmekkel farkasszemet nézz. Nem kell többé az a sok szürke kabát, miben annyi gyáva ember jól meghúzta magát.
Ha próbálsz valaki lenni, maradj az, aki vagy! Másból már van annyi, mint csillag az égen, belőled csak magad. Egymagad.
Megtaláltad, pedig nem kerested, Nem kérted, mégis megkaptad a tested.
Érzed a hazugságok és az ellentmondások súlyát, Amikkel mindennap élsz. Még nincs késő. Gondolj bele, hogy ki lennél, ha átírnád Azt a szerepet, amit most játszol!
Facebook
Pinterest