Idézetek dalszövegekből
Jó éjt, nagy Hold, Édes álmokat, baby, Ha kívánhatnék egyet ma este, Az lenne, hogy mindig tudd tartani, tudd tartani a csillagfényt a szemedben.
Az idővel egy úton rohan az élet, de az utat a célig mi építjük meg.
A háború egy hőse, Igen, ez lesz belőlem, És mikor hazatérek, Rohadt büszkék lesznek rám. Hordani fogom ezt a zászlót Akár a sírig is, ha úgy kell, Mert ez a zászló, amit szeretek, És ez a zászló, amiben hiszek.
Ami csúnya, az is életszerű, Mert a szép magában túl egyszerű.
Engedj el, képzelt világ, hadd lássak én is csodát. Úgy lennék színtiszta nő, de súgd meg, hol a nagy Ő?
Féltél, kéz a kézben, ha árnyak tévedtek rád. Van egy hely, csak a szívem véd, Hol el nem tévedhetsz már.
Csak akkor érhetsz csúcsra, ha egy hegy elédbe áll.
Csak a szél, ami játszik velem, egy árva léggömb az én szívem. Csak a szél, ami játszik velem, kegyetlen szél, csak te vagy nekem. Ha fentről látsz, oly tiszta minden, az ég szorít erősen, nekem erőm nélküled nincsen, tenger s az ég egymásba ér, tükörharcukban minden áldozat miénk.
Napfény akartam lenni, Friss zápora a földnek. Szél a hajadban, patak, Ami kavicsot görget. Te meg az én kavicsom volnál, Az én féltett növényem. A szavaim, a metaforám, Minden giccses reményem.
Jó így, ha eső hull vagy hó. Jó így, hogy az idő változó. Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk, És még mindig emberből vagyunk.
Így, kéz a kézben, Felvirradnak új bánatok, Mert messzebb nézek kéz a kézben, S több veszhet el, mint én vagyok.
Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér. Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam, Új színt adtál az amúgy is szürke világban. Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered, Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled.
Hidd el, ahhoz, hogy boldogan élj, Nem kell, hogy a valóságnál többet remélj.
Ha arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom, Mert akit szeretek, soha többé nem láthatom. Lelkemen áthatol egy érzés és átkarol a magány, Kivel örökké együtt leszel, nem én vagyok az a lány.
Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál, Aki benne vár engem, az nem te vagy most már. Neked adtam a szívem, de te eldobtál magadtól, Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól.
Facebook
Pinterest