Idézetek dalszövegekből
Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok! Szeretlek, és melletted vagyok, De tudom jól, hogy eljön majd a nap, És nem lesz semmi, ami majd visszatart, Mert sehol sem tudtam megnyugodni még. S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék.
Ahogy nézett, soha nem felejtem el, ahogy közel van, mégis távolról figyel, meg sem szólalt, nem is érdekelt, miért, ahogy nézett, annyi mindent elmesélt.
Annyi boldog pillanat vár rám karodban még. Meg kell, hogy értsd: bármi is elszakít tőled, azt senkinek nem hiszem el.
A valóság hideg, vigyázz, mert még felfázol.
Kemény küzdelemmel az álmom valóra váltom, Mert nem ismerem a nyomort, csak naponta látom.
Eszembe jutsz És elénekellek, Szóvá teszlek, Újjáteremtelek, Csak engedd meg.
Végtelen ébrenlét, Velem hallgass még, Velem virrassz át Minden éjszakát.
Ez egy utolsó levél, és vége van. Éreztem valamit, azt hiszem. Szégyellni kéne most magam, Árnyékot vetsz a szívemen.
Maga után hagyott egy aprócska kis levelet, Bocsánat drágám, de már szerettelek eleget.
A kimondhatatlantól való félelem az egyetlen szövetségesem, ha bűnös ajkamon te vagy a zsoltár, tisztább leszel, mint valaha voltál.
Szerintem a szerelem egy olyan kis izé, Amit senki sem látott, de valaki már érzett. Széles vásznú, igazi élvezet, vagy lerombol, Mint egy katonai gépezet.
Visszalopnék én, ha tudnék, minden órát, De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát. Néha rám tör még az összes szép emlék, De nélküled mind elhagyott ajándék.
Ahogy élsz és harcolsz, rajtad áll, A te döntésed, élet vagy halál, De ne félj, csak menj, a fény téged vár, S légy, aki vagy, a múlt nem számít már.
Remélem, jól vagy, remélem, minden rendben veled, S végre látsz, dalom felnyitotta szemed, S hogy van még hely neked is e világban, Haladsz a fény felé, a jó irányban.
Ne gondolj rám ezután, neked úgysem fáj, Nem tudom, hogy én ki vagyok, csak azt tudom, hogy ő ki volt, (...) Hogy nélküled én senki vagyok, egyedül nem álmodhatok.
Facebook
Pinterest