Idézetek dalszövegekből
Miért nem voltam én jobb hozzád? Erre válaszolni túl nehéz, s a magány úgy fáj... Egyedül az emlék, ami bennem él, még mindig hallom csengő hangját. Téged elfeledni túl nehéz, minden téged vár.
Adj helyet magad mellett, Az ablakhoz én is odaférjek. Meztelen válladhoz érjen a vállam, Engedd, hogy megkívánjam!
Ahogy az élet megírt téged, úgy vagy tökéletes. Kell a kéz, ami keres, kell a szíved, hogy tisztán szeress, Kell az arcod, egy mosoly, hogy nevess, Kell, hogy észrevedd azt, amit vakon nem tehetsz.
Nem vagyok rabszolgája egy olyan istennek, aki nem is létezik.
Körbenézel, s látsz egy házat, mit a napfény elkerül, kopogj csendben, meleg szívvel, úgy már nem lesz egyedül.
Ránk szakad az ég, itt annyi a hazugság, Érdekből a szív nem él, Jégbe fagyva mit sem ér, Gondoltam, csak szólok, ha elfelednéd tán, Milyen képmutató a világ.
A gitártokokban gyűlnek az aprópénzek, Boldogan dalolnak az utcazenészek, Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó, Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre, Csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse, Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja, Hogy újságpapírral van bevetve az ágya, Pedig valaha szerették, de a magányba menekült, És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül, Mikor kéne egy társ, akivel mindent megoszthat, Örömöt, bánatot, jót és rosszat.
Magamnak ásom a sírom, talán még bele is fekszem, De nem tudok úgy örülni, hogy más közben szenved.
Míg Isten megtart minket, S nyelvében él a nemzet, Addig ezer gyökér összeköt itt Minden magyar lelket.
Lépj elő, szerelmes népem, a sötétből, Mutasd meg végre, hogy különb vagy bárkitől! Alkoss új rendet a végtelen káoszból, Magad uram, Magyar - Hisz nincs más, ki érted szól!
Valahol pásztortüzek gyúlnak, És a lángok az égbe nyúlnak, A feledés homálya lassan elmossa a múltat! De míg a mesék igazsága Száll szájról szájra, Addig van remény, hogy megmarad a magyarnak hazája!
Lehet, hogy volt idő talán, mi bántott, Lehet, hogy volt sok tévedés. Lehet, a sors akarta így, hogy fájjon, Hogy szebb legyen az ébredés.
Talán még fel sem fogtam azt, mit kaptam, talán én mást érdemelnék. Ahhoz, hogy mind az összes jót visszaadjam, talán egy élet is kevés. Hisz úgy szeretsz, ahogy soha senki más, csak te vagy szívemnek a megváltás.
Van úgy, hogy az egész színes, mint egy kalandregény: Csapdák, álarcok, vad, kemény csaták. Van úgy, hogy az egész szabad, jóízű nevetés: Szélesvásznú vidám bolondozás.
Facebook
Pinterest