Idézetek dalszövegekből
Megélni nehezebb, mint beszélni róla, Elfogynak a kedves szavak, ha itt az óra. Nincs mosoly, csak harag, Egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben benn ragad. Ha elhagy a szeretet, sohse nem gyógyul be a seb.
Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod, néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok. Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban, Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban.
Eljön-e újra, mi elmúlt rég, Álom volt-e a szép remény, Lobban-e még az a gyertyafény, Az elesett Hősökért? Mert az a nép még mindig él.
Életünk egy röpke perc, csak érkezünk, s már menni kell.
Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz! Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz! Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van! Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!
Küzdök az érzések ellen, küzdök magam ellen, Nem tudom, mit tegyek, visszatért a régi énem. Megint tilosba léptem, bolyongok, mint egy szellem, Nem bírom tovább, arcomon végigfolyik könnyem. Miért gondolok rád? Miért érzem azt, hogy kellesz? Mikor legbelül tudom, hogy ebből megint baj lesz.
Nagy súlyt cipeltem, aztán hirtelen elejtettem. Hogy így is lehet élni, hidd el, nem is sejtettem, Tűz a tűzhöz, víz a vízhez, te meg énhozzám, Ha megtehetném, még az álmodat is én hoznám.
Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, Mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel, Add vissza nekem, ez a játszma véget ért!
Ha feladod az álmaid, meghalsz, Élve halsz meg! De boldogságot vagy szép halált, Csak e föld adhat neked!
Ne érj hozzám, Csak lépj mellém, Érints meg ott, ahol a ritmus lüktet, és tol felém. Ringass csak el, Ne ébressz fel, Érzem az illatodon át, a szíved is rám figyel.
Zene nélkül nincs élet, engem is az éltet, Nem számít, hogy mosolyra vagy sírásra késztet.
A zene éltet, olykor írásra késztet, Megértet az emberekkel, mára tény lett, Hogy szükség van rá, bárhol és bármikor, Ha felvidít valaki, vagy ha a földbe tipor.
Élem az életem, vagy álmodom, hogy élek, Mint a remény rabjai, néha a szabadságtól félek.
Ellök magától, lehetek bárhol, Bármi is történt, ő engem vádol. Hisz kését szívembe szúrja újra, Majd útnak indul, dalát dúdolva. Kézen fogva egy másik lánnyal, Az enyém a mélyben, az ő lelke szárnyal.
Nem szóltam semmit, ha más lánnyal láttalak, Míg vele beszéltél, én türelmesen vártalak, Mégis én lettem a rossz, féltékenykedő alak, Ha úgy akarod, ebben a hitben meg is hagylak.
Facebook
Pinterest