Idézetek dalszövegekből
Vagy bejön, vagy nem: egy kártyaasztal az élet, A sors osztja a lapokat, mi meg rakjuk a tétet.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam, Mi történt, nem kell, hogy mondjam. Nem kell, mert elárulnak szemeim, Tudod jól, őszinték a szavaim.
Depresszív állapot, mi okozza a gondokat, Nagyon rossz a helyzet, mégis mindenki bólogat.
Éltem, ahogy más, egyszerű napokon, Mentem, ahogy más, végtelen utakon. S közben valahol Végig hittem, ez a jó irány, Mert ott állsz majd egyszer egy őrült napon, És hogy rád vártam, tudni fogom.
Édes szó, gyilkos vágy, de Ámor nyila ajándék, És akkor jó, ha mindkettőnknek túl veszélyes ez a játék!
Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön, bár engem rég nem érdekel, pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul: miért? Mért nem lehetsz most közel?
Estefelé, ha egyedül élsz, Van annyi jel, hogy elképzeld. Vár a világ, s ha bárhova mész, Rád talál egyszer egy angyal, miért is félsz?
Hogyan tudnál felkelni reggel, ha nem tudnád: éjszaka vár? Dolgaidat elvégzed nappal, és az este újabb kapukat tár. Ezért életed mindig boldogsággal mérd!
Százezer éve is éltek, szerettek és féltek, úgy, ahogyan én. (...) Ne nézd az órát, a naptárt, inkább gyorsan fogj át, úgy, ahogy akarsz!
Én majd itt várok rád, hol árnyékot sem vet rám a fény. Nem találok mást, mert tudom jól, hogy veled volt szép, csak az fáj, hogy emlékedben halványabban élek, úgy félek, hogy elfelejtesz végleg.
Gyerünk, vegyétek csak el a kedvem! Legalább könnyebb lesz így felszállnom, Bárhova nézek, csak azt látom, Hogy nem boldog soha senki sehol!
Szabadon repülök Ellenszegülök A szélnek Bármilyen zivatar Jöhet nekem a vihar Én nem félek.
Egyedül állok a sötétben Nem látok több fényt Az életet kellett volna megkeresnem Csak sebeket kaptam, nem reményt.
Értsd meg, kérlek, Szeret valóban téged, Pedig furcsa vagy néha igazán. Színjátékot ne tervezz, Nem kell semmilyen jelmez, Csak menj már, mert vár rád Az a lány!
Sosem kérdezted, mégis soha nem tagadtam: saját magam hite vagyok magamban.