Idézetek dalszövegekből
Mert minden egy gyerekkori álommal kezdődik, hinni magadban akkor is, amikor már minden elveszni látszik. A legszebb az egészben, végigjárni az utat, igen, a cél maga az út.
Egy szótár, egy élet is kevés, Hogy leírjam, szívemnek mit érsz. Tudom, nem csapsz be, ha ígérsz.
Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem. Úgy látszik, tényleg igaz, nekem is ez lett a végzetem. Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte, Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre.
Ha az életemmel kell fizetnem, én megtenném ezt érted, és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted. Az álmomban már jártál, és megfogtad a kezem, az élet szerelemfáján most a mi virágunk terem.
Rólad álmodtam, de ez mit se számít már, Én bújtam hozzád, és te nem taszítottál. De szívem megtorpant, hisz összedőlt a vár, Mert a valóságban mindig meg van szabva egy határ.
Forgolódom éjjel, hiszen nem vigyázol már rám, Rémálmoktól szenvedek, üvöltésre áll a szám, De hang nem jön ki a torkomon, egy némafilm a látszat, Szívem megtörték sokan, így velem már senki sem játszhat.
Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal. Én csak írom, de te magad vagy a dallam, Ami mindkettőnkben lüktet.
Minden egyes könnycseppedben ott leszek még veled, És bár szomorú a dalom, mégis szívből küldöm neked, Hogy legyen valami, miben megőrizheted emlékemet, Még akkor is, ha már régen összetépted fényképemet.
Régen nem hittem volna, hogy elmúlhat ez a szerelem, De mégis megtörtént, sajnos, most az érzéseim keresem, Miket érted éreztem egykor, neked adtam az életem, És hittem, ha majd nem leszel, többé én sem létezem.
Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
Mi vagyunk a düh és a kétség, Az éhség és a fagy, Mi vagyunk, akik mindig csendben voltak, És mindig azt tették, amit mondtak.
Szeretlek, tudd meg, hiába titkolom, A lakat zárva, de a kulcsát itt hagyom.
Menj, ha menni muszáj! Jobb lesz így ezután. A néma csend ölel át, Túl hosszú volt ez a tánc.
Nem felejtem el az együtt formált terveket, A csókkal töltött forró perceket. Nem felejtem el, hogy egyszer elhittem neked, Hogy nem lesz május többé nélküled.
Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át!
Facebook
Pinterest