Idézetek dalszövegekből
Bocsásd meg majd összes vétkeit, Értsd meg érthetetlen álmait, Őrizd meg összes titkait, Segítsd őt, ha más már nem segít.
Reszket a föld, ha hozzám ér Egy-egy békés gondolat, Amit nekem küldesz el, Amiben magad is benne vagy.
Szeretem az élet hajnali dalát, Szeretem a fények nappali szavát, Szeretem az est otthon-melegét -, Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Álmodom még, hogy visszatér, És úgy, mint rég, velem lesz mindig. Hazug az álom, bármily szép. Ő nem jön már, s hiánya pusztít!
Egy világ választ el, és nem értem, Hogy miért vagy közel, Ha többé úgysem érlek el.
Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni, Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti.
Mint amikor sebektől vérzel, De irgalmat nem kérsz mégsem. Belül úgy hordod a múltat, Bármi volt, nem tagadtad, Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.
Mellettünk szótlan alszik el a vágy. Szemedben látnom kell, Hogy nincs tovább. Lehajtott fejjel kérdezem, Hogy holnap lesz kit féltenem?
Köztünk olyan a harc, mint a filmeken, Aztán nevetünk mindig a könnyeken, Mint tűz és víz, úgy élünk rég, De egymásért kitartunk még.
S mint gyümölcs a magvat, Úgy hordozlak magamban. Kimondanám, mint egy valódi költő, Nem elkoptatott szavakkal, De cukorba fullad a lángoló szív, S azt bevonja édes sziruppal. Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán, Ott vagy a falat kenyérben, Az esti olvasmány behajtott lapján, A karomra harcolt névben. Én nem látok mást, csak téged.
Te vagy a napfény sebzett szívemen, viharban állva lettem nincstelen, a felhőkkel indultam, ahogy más átutazó. Az érzés itt él még, de szólni képtelen a büszkeségem, ha visszaenged, többé nincs mit féltenem.
Színes hógömb az élet Egy éjen át. Ma hógömbben élhet Egy fiú és egy lány. Két bolygó az égen, Mi közös álmot ír. Mondd, mért nem éghet mindig, Mondd, mért nem lángol folyton így Két szív?
Egy helyben állok, de forog a Föld, Sose volt gyönyörűbb a jövőm. (...) Egy helyben állok, de még várom a folytatást Új harcra készen, de nem érted, hogy nincs tovább.
Megint elment a nap, ahogy mindig szokott. Nem túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el, Angyalom, Gábriel, Az álom szárnyat bont bennem és égig emel, A hajnal ne jöjjön el.
Facebook
Pinterest