Idézetek dalszövegekből
Minden, mi számított, elmúlt az életben, Tengernyi könny. Hidd el, semmi sem véletlen. Mentem, ha hívtak, harcoltam, nem kérdeztem, Maradt a vérző ima!
Kérlek ne felejts el, ne felejts el soha szólni, amikor az álmaimban hozzád kopogtatok, hogy csak akkor lát tisztán, jól az ember, amikor egyszer már mindent otthagyott.
Megyek most az úton, látod, dagasztóban élek. Házi lélek sül a testben, megeszik, ha kész lesz. Itt pult fölött hajolva meghízott önérzet, Nem hiszem el senkinek, hogy épp csak ennyit érek.
Van egy dolog, amit nem tudsz, akármennyi pénzed legyen, más nevére átírni a neved a kereszteden.
Gyere, ülj ide mellém, hadd súgjak valamit! A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít. Nem kell más, nem érdekel senki, Tőlem téged senki nem tud elvenni. Hogy veled maradok-e? Tudod a választ... Amíg csak élek, mindig nyújtom a támaszt. Itt vagy mellettem, más nem számít, Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít. Ha elmennél, nem lenne értelme Folytatni, többé nem kelnék életre!
Én egy pocsolyának születtem, de veled tenger voltam.
Veled egy óra vagy egy perc, amennyire tellett, Visszaadta, amit tőlem sok hosszú év elvett. Emlékszem, ahogy megfogtad a kezem a fényben, Nélküled én csak egy árnyék lettem a sötétben.
A valóság szerintem olyan, mint a képzelet, Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed.
A tűz itt bennem hatalmas, de mégsem éget, Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted, Azt teszem mindennap, ezt te tudod a legjobban, Ha engem őrzöl, akkor szívedben a legjobb van. Egyszer majd mindenki mást lemosunk a testünkről, És a másik szívében a másik nevét festjük föl.
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam, Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam, Bújj mellém, jó így, csak összefonódva, Védjük kis világunk a világtól óvva.
Ő az első szó, ő az utolsó, Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom, Ő az egyetlen érték, és összes jó, Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom.
Élhetsz a világ tetején Sötét gondok legmélyén Rád talál, akárki vagy - A szerelem vak.
Két karod ad szárnyakat nekem, Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem, És ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél, Csak én tudom, hogy mennyire szerettél.
Lehet, van olyan nap, mikor még tagadom, de tudom, hogy mindenedet akarom, ahogy szeretsz, ahogy nevetsz, vagy épp csak hozzám bújsz. És van olyan nap, elfog a félelem, ha nem dobom végre régi életem, félek, nem vársz rám, s így elfordulsz. Ez biztos szerelem, az lesz az ilyen, rég nem keresem, de jó, de ismerem.
Kergesd az álmod, ennyivel tartozol magadnak, És meglátod, egyszer csak azt veszed észre, hogy szabad vagy!
Facebook
Pinterest