Idézetek dalszövegekből
Betartom a szavam, csak leragadtam körökben, Kik elpártoltak, úgy veszem, hogy lemaradtak mögöttem. Csalódást okoztam, az életemben áskáltak, Nem tudták elfogadni, hogy én ez vagyok, mert mást láttak.
Mikor nem tudod, miért fáj, Amikor érzed, hogy szólni muszáj, Akkor is, hogyha nincs esély, Csak a saját utadon járj! Mikor látod, hogy reménytelen, Amikor tűrni vagy kénytelen, Csak a saját utadat járd, Még úgyis, ha fénytelen!
Jó döntést csak tapasztaltan lehet hozni, a baj ezzel, Hogy tapasztalatot meg csak sok rossz döntéssel szerzel.
A remény kemény dolog, soha ne légy rabja, Mert a szolgaságnak szent szikéje száz darabra szabja.
Örök életre szerződtünk, hiszem, vagyis merem, Hogy megtaláltam benned, akire vágyom: a másik felem. Napról-napra erősebben lüktet ez a szív, Bízom benne, az érzés összeköt, akár egy híd. Annyi apró öröm ér, büszkén kürtölöm a világnak, Jobb ember lett belőlem, virágot a virágnak.
Jobb, hogy néha az eszemre, s nem a szívemre hallgatok.
Kezedben a döntés hatalma, most merre lépsz? Mi formál, és mi az, mi hajt? Ha révbe érsz, magad maradsz majd tetteiddel, mondd, miért félsz? Amennyi voltál, amilyen lettél, épp annyit érsz!
Vízen járó a hazug valóság, léptei súlyát a habok habzsolják. Az éhes szájak, ha enni kérnek, nincs hagyatéka a szelídségnek. Törékeny teste csupán porcelán, mely összetörhet oly tétován, ahogy tort ül az én, a múlt tetemén, a semmi ölén, a vég peremén.
Ha rám gondolsz, Ha megcsókolsz, Ha megbántasz, Mosolyoddal kárpótolsz. Ha nincs tovább, Ha nincs már több, Egy lap őrzi emlékül, Mit is rejt a könny.
Generációnk sapkáját szemébe húzza, S minden baját a másikra fogja.
Te nem szólsz vissza, mert lakat van a szádon Te nem ütsz vissza, mert lánc van a kezeden Álomban élsz, nem valóra váltod az álmod.
Rég porosodnak a polcon a királylányos könyvek, A mesebeli hercegek jobb, ha elkerülnek. Neked nem számítanak már az eltitkolt könnyek, De a fáradt szárnyú angyalok majd új álmokat szőnek.
Úgy intek búcsút a régi barátoknak, Mint akik a végén csak azért találkoztak, Egy kézfogás, nem más, ennyi, ami megmarad, Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad.
Amit csinálsz, csináld magadnak, úgy nem érhet csalódás. Később megfogják a kezed, de már nem kell, hogy vezessenek, Mert ha valaki bízik benned, erősebb leszel, mint ahogy álmodtad, Nem kell, hogy rettegj, hogy egy újabb tévedés hajt. Csak hunyd be a szemed, mert holnap révbe érsz majd.
Az lesz a győztes, aki talpon marad, Gátat nem ismer, mindig előre halad. Nem tartja vissza soha semmilyen ellenfél, Aki nem fél, és mindent túlél.
Facebook
Pinterest