Idézetek dalszövegekből
Az elme emléket hadar, Egyszerre fájni kezd a lét, A kitelt idő még több fényt akar, Így feszíti szét korhadt keretét.
Tudod, nekem nem az fáj, hogy megint itt hagytál, mert ha belehalok, akkor is továbblépek, de látlak meghalni minden nap, minden percben, és nem hagyod, hogy segítsek.
Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyűlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél.
Hogyha most tanulnék írni, és ha megint tudnék sírni, talán megfogadnám jó anyám szavát.
Nem kérhetem a telet, hogy meghagyjon egy rózsabokrot, Nem kérhetek egy szilfát, hogy körtét teremjen, Nem kérhetem az örökkévalót egy halandótól, És ezer gyöngyöt csináljon, mielőtt mocskos lesz. Ó, szerelmem, nagyon fáj, Hogy többé már nem hiszel az ígéreteimnek.
A mesebeli királyfi Sohasem tűnt fel, És akkor te megérkeztél. Visszaadtad hitem Versek és virágok nélkül, Hiánnyal és hibákkal, De egyenesen állva, És ott van valami, Valami benned, valami kettőnk között, Ami nem hagy nyugodni.
Próbálok számot vetni az életemmel. Nem fognál kézen, És vinnél valami új helyre? Nem tudom, ki vagy, De hozzád tartozom.
Csak egy kincsem van, a szabadság - Vállalom a kalandját. Csak megyek ide-oda, ahogy visz a világ - Nem tűröm a kalitkát.
Hívtál, vártál, Széllel szemben állva, megváltásra várva Sírtál, vártál, S én könnyedet letörlöm a romok közt a földön!
Veled akarom a múltat elfeledni, Az életen csak nevetni, Mert te megtanítottál szeretni.
A Mennyben számomra nincs hely még, mer' oda nem elég ilyen kis végzettség! Bár jó barátom a főnök rég, túl alacsony vagyok, és távol az ég...!
Átcsaphat feletted a hullámok hada, Sorsod lehet mostoha, Vésd fel hangjegyekkel a háborgó égre, Légy most te a béke temploma.
Kinek semmije nincs, mindent megtenne már, nincs zár és nincs határ.
Nincs kéznél, kit úgy szeretnél? Azt szeresd hát, ki kéznél van épp!
Nem mindig kaphatod meg, amit akarsz, de ha néha megpróbálod, lehet, hogy megtalálod, és megkapod, amit kell.
Facebook
Pinterest