Idézetek dalszövegekből
Hogyan adhatnék szeretetet, amikor azt sem tudom, mi az?
Mennyire kívánom, mennyire, hogy itt legyél! Mi vagyunk mi voltaképp'? Csupán két elveszett lélek, kik egy akvárium vizében kergetőznek.
Nem félek a haláltól, bármikor megfelel, nem zavar. Miért kéne félnem a haláltól? Nincs értelme, egyszer úgyis menned kell.
Aki nem vár semmit magától, Az nem menekül meg a magánytól, És egyedül marad végül Irgalom nélkül.
Nem kellenek a nagy szavak, hallom minden sóhajod, elárul minden szívverés.
Várod azt, hogy megérintselek. Mert remegni vágysz, És ellentmondani, De a tested szerelmet készül vallani.
Nem baj, ha néha félsz Vagy mástól is segítséget remélsz De tönkremész Ha mindig félve élsz. Annyi mindent veszthetsz még el Ha a bentlakó félelmekkel Nem tudsz mit kezdeni Hát kezdd el őket leküzdeni!
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg, Más bolondul meg, mi meg sosem.
Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk.
Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk. Ha elmegyünk, magunk után ki tudja, mit hagyunk, Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát, Ahány ember, annyiféle csodálatos világ.
Mint a villám tépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél.
Mint a leszakított, haldokló virág, Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág, Mint porba hullott mag, mi többé nem ered, Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is nélküled.
Hideg télben, az esti szélben A szó megszakad, benned ragad A fenyő színe, a kenyér íze, Az ősök dala, a szíved szava, A szülőföld hív haza.
Mélyen bennem hangok szólnak álmok nélkül nincsen holnap félelemből miért maradjak már?
Nem vagyok kőszikla, csak egy ember. Tedd le kezed, csendesítsd le elméd, és gondolj arra az időre, amit elvesztettünk.
Facebook
Pinterest