Idézetek dalszövegekből
Az álomvilág magába zár, de simogat, nem eltemet, Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed.
Mutass egy utat, mi kivezet innen, Ha tiszta marad lelked, elveszik minden, Menekülj magad elől, de soha ne feledd: Te sem élheted túl az életet.
Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz? Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz? Te, kinek ha nem mondják, magadban bízni sem bírsz? És mondd, mi kell, hogy a világot így fogadd el?
Túl a sok-sok álmon, Lázadó, könyörtelen harcon, Sorsom tisztán látom: Amíg létezem, a magam útját járom.
Én vagyok az egyetlen, akivel, ha beszéltem, mindig őszinte volt.
Csak egy vándor voltál A szerelem országútján Néha-néha vettek fel De az igazi nem jött el. Mégis mindig vártad Tiéd lesz a kincs És most úgy érzed Gazdag vagy, pedig semmid nincs.
A józan ész nyert, a barátság vesztett, mert szívemben a szeretet szerelmet ébresztett.
Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem hallják meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, S lassan a földre hull egy üvegszínű könny.
Láttam a holdat, a napot az égen, Láttam a könnyeket az Ő szemében, Láttam az arcát, ahogyan elrohant, Lassan megértettem miért boldogtalan.
Én vagyok én, Ha csendre vágysz, az vagyok én, Az leszek melletted, Belopódzok halkan a szívedhez.
A csendet hallgatom, a csend, az jó barát. A gyertya lángja ég, Benne egy új világ.
Várj, a kezed ne húzd el! Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz! Ha sírsz, a szemed ne takard el! Miért titkolnánk, Hogy egy kicsit nehéz?
Ez nem én vagyok, ez nem mi vagyunk, így aztán mindegy, hogy áldás vagy átok, hogy torzan látják a nagyvilágot egyes újságokba író srácok. Nekem sok a dolgom, én nem érek rá, így hát mindegy, hogy mit is szóltál, de csak akkor ítélj, hogy én ki vagyok, ha egyszer tudni fogod, hogy te kicsoda voltál.
Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam, De az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam, És emlékül neked ezt a dalt írtam.
Megőrizlek téged féltett kincseim között, Őrizd meg te is a verset a homlokod mögött.