Idézetek dalszövegekből
Amíg élnek a fák, amíg látom a hegyeket, addig úgy gondolok rád, ahogy kacagnak a gyerekek, tiszta szívvel, szeretettel, könnyes szemmel, őszintén, mert mindenhez szeretet kell, ami erősebb, mint én.
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki, tán olyan lesz az is, mint elaludni. Kérlek, oltsd le a villanyt, és én álmodom, puha föld legyen a vánkosom.
Aki téged hallott, az többé már nem hall meg mást! Aki téged ismer, az benned látja a folytatást!
A sikernek ára van, nem titka.
Pár szerelmi képzet is így ér néha véget: ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod. Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne, hát pár ostoba álmot a fának nekivágok, és leások mélyre, az érzet fenekére. Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.
Nagy meleg pulóver ma a szerelem, Ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem? A végén úgyis kiderül, hogy becsaptuk magunkat, megint egyedül Kell folytatni. Néhány perc alatt Az aranysárga napból bíbor alkonyat Lett, és száll a teagőz, A parkban fákat színez egy cerkával az ősz.
Haragszom én, de miért magamra? Ígéretek, mint száz hazug csaló miért másnak jár a jó? Úgy él a nő, ha lelke hajtja, s a megszokás elhalványult fotó vagy csak én lennék mohó.
A boldogság ma máshol alszik, elárulom, hogy nem tudom, kivel, ezt én rontottam el. Bolond a nő, mert úgy haragszik, hogy dönt a szív, de arra nem figyel, hogy mást diktál a fej.
Bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy. Bármit kérsz, az ára az túl nagy. Okosnak, szépnek, szajhának kell lenni. Elég volt, Baby, az elnyomásból ennyi!
Szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé, Mert amit nem becsülsz meg ma, az holnapra már mind az ördögé lesz. És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed, De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlen egy kis életed.
Nem szeretsz, nem szeretlek, És ez még csak a kezdet, Ellenségnek éppen megteszed, Nem szeretsz, nem szeretlek, De valamit elmondok neked: Ha követsz, a rémálmod leszek.
A szívemben lüktet a vér Még energiám is van Csak a lelkem van már elfáradva Teljesen lakatlan Most szabadon engedlek Ennél többet nem tehetek Miféle esküt tennék neked Ha mindent megszegek?
Most kellene máshogy élni, vagy másképp látni, hogy mit hagyunk így hátra! Gyermekeink ezen a földön fognak élni majd! Mielőtt még késő lenne, nézz a szívedbe, én tudom, hogy mire vágyhatsz! Gyermeked majd büszkén nézzen rád, neki te vagy a világ!
Mehetne jobban is, emlékszem, na, hogy is volt, A fejünkben egy kicsi kalitka, Három csapzott pinty ott csipkedte egymást: A Kényszer, az Érdek, és a kedvenc: a kis Ösztönélet.
Rohannak az évek, de te boldog és gyönyörű legyél! Engedd el a tegnapot, mert ott a holnap, hogyha mindent újra kezdenél! Le is éghet a gyertya, meg az összes év ki van rúgva! És ne feledd: nem biztos mindig, hogy a könnyű, néha csak a nehéz út ad épülést!
Facebook
Pinterest