Idézetek dalszövegekből
Számolom a lépteimet, ahogy elrohanok saját magam elől.
Ha nem esik egy tégla a fejedre, ha nem nyelsz le egy szálkát se keresztbe, ha nem fekszel le keresztbe az úttesten, ha nem megy rajtad éppen át az úthenger se még, Mi is leszünk szenilisek.
A szavak csak szavak lesznek... Amíg életre nem kelted őket.
A tükörből bámuló idegen Tudja, hogy én vagyok odabenn. Szép lassan megöl, De előbb még meggyötör rendesen.
Ki marad majd a barátom? Hol kopoghatok majd, ha fázom? Mert a vándor minden mástól távol jár. Ki marad majd a barátom? Ha túl a sok részeges álmon visszaszédülök, s itt lent már senki se vár.
Még néhány perc, És új útra kelsz, Pár perc, Ne félj, ezt nem veszíted el, De sajnos, most már menni kell.
Van az az egyik, aki Te vagy. És ott van az a másik, Ki saját magadnak láttat téged mások szemével, Ő az, aki meghal éjjel, és reggel veled ébred.
Nem kell, hogy túlagyald Higgy mindig, fékezz, Hagyd már a múltadat, A jelent élvezd. Nem kell, hogy rágódj, drágák e percek, Nálad az ecset, a vászon, Hát te fesd meg!
Nem szabad, hogy álmod feladd, Most kezdődik minden, Ha elhiszed, hogy vár rád a nagy világ. Halld meg, mi szívedből úgy kiált, Nincs hangja, mégis száll.
Ó, ami bánt, engedd el, Vagy a lelkedhez tapad, Élj örök élményekkel, Ami mindig megmarad.
Lehet, hogy nem vagy gyáva, és A végén te maradsz állva, De mire jó úgy ez az élet, Hogyha futnod kell, amíg éled?
Bál volt itt, most véget ér, A szobában ülők arca csupa dér, Járkál csak, ki tudja, mit ítél A viharvert szíveken a szél.
Bárcsak valaki felszárítana a bőrödről, édesem, Bár kihúznának minket egymásból, Bár kitörölnének az agyamból, Bár ne beszélnél hozzám, (...) Én vagyok a lelked, te az én levegőm.
Azt mondják, onnan tudod, hogy igazi egy szerelem, ha annyira fáj, mint egy harapás a lelkeden. Azt mondják, a miénk nem más, csak múló szeszély, de mit tudnak ők arról, mikor hallgatnak, mit érzek én.
Aki itt van a tükrömben Börtönőr a bőrömben.
Facebook
Pinterest