Idézetek dalszövegekből
Van, akinek semmi nem elég jó, Kezén meg a lábán a béklyó, Bárhova is menekül, Az árnyékát nem lépi át!
Ki fogja majd a kis kezed, szívdobogást ki tesz bele. Ki tudja majd azt is rólad, hogy te vagy néki a másik fele.
A tó tükréből kacsintva várom, betakar mindent a csillagpaplan álom mólókról lógatott didergő bokánkhoz meztelen talpak siklanak a hínárhoz. Táncot járnak a víz alatt, amíg te másnak csókot adsz.
Akárki akármit mondhat, Leírni engem nem lehet, én Nem vagyok egyszerű mondat. Nincsenek kérdőjelek, tudom, Hogy merre megyek, az Élet hozhat jót és rosszat.
Egy napon aztán elege lett, hogy rángatják, mint egy marionettet. A sorsát a feje felett senki ne döntse el soha többé.
Mindig az utolsó volt a sorban, Senki nem figyelt rá, de a Szíve mélyén tudta, Jó lenne tartozni valahová, ahol Úgy néznek rá, ahogy másokra is néznek, Ahol a tetteinek hisznek, nem az Üres szavaknak meg a pénznek.
Elege lett abból, hogy ő is csak egy termék. Úgy érezte, eljött végre a perc, hogy megismerjék.
Egyetlen egy gondolat bánt engemet, megvetett ágyban párnák között halni meg. Úgy múlni el, mint aki nem is volt talán, hajnali árnyék egy bérház oldalán.
Egyetlen gondolat nem hagy megnyugodni rég, Egyetlen élet nekem nem lesz elég...
Bíbor köd szállt le rám, hogy a világomat ha itt hagynám, hát színes legyen a búcsúkép, még mindig jobb, mintha szenvednék.
A torkom összeszorul, járni alig bírok. Az útra napfény borul, ha rád gondolok, sírok.
Fáj a fejem, a szívem túl nagy, és nem tudom, nem tudom, hol vagy. Forog a világ, elfolyik minden, nekem senkim, de senkim sincsen.
Ők azt várják tőled, hogy birka módra állj be a sorba és vezényszóra táncolj, amíg csak szól a nóta és szavad se legyen a bánásmódra. De én problémás vagyok, mer' gondolkodom, nem állíthatsz félre, arról gondoskodom.
Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül", Célom és összes álmom a semmibe merül, Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el, Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el.
Idegen szerepet játszik, Ki a tükörképévé válik, Hazudik mind, ki fél belátni, Az ösztön az egy, mi sosem ámít.
Facebook
Pinterest