Idézetek dalszövegekből
Egy rendkívüli gyereknap, az mindenkinek jó, És akár minden évszakban több is tartható, Egy rendkívüli gyereknap, az bármikor lehet, A lényeg az, hogy tudjon róla minél több gyerek. Úgy érzem, hogy az ajánlatom elfogadható, Mivel pedig sürgős, tovább nem halasztható, Jók legyünk vagy rosszak, ez a kérdés, válasszatok, De mindenképpen tartsunk rendkívüli gyereknapot.
Egy álomképekkel teli világban a valóság fájni tud.
Hagyd a mesekönyvet olvasatlan, Itt a helyed, ma egy ilyen nap van! Így, sokan együtt ünnepeljük a gyereknapot, Ennek örömére most kiabáljunk egy jó nagyot! Legyen most minden nap csakis a mi napunk, Énekeljük hangosan: együtt vagyunk! Reggelente majd mindig vidáman ébredünk, Még egyszer, most hangosabban: együtt leszünk!
A felnőttek eldöntötték, az év egy napja a gyerekeké. Azt nem mondták, hogy mért csak egy, s azt sem, hogy a többi kié. Csokoládét, lufit, rágót ilyenkor ingyen osztanak, S azt hiszik, így bepótolják, mit egész évben mulasztanak.
Csak úgy lesz egyben a test és a lélek, hogy törvénnyé válik, ami érték volt rég, hisz attól lesz örök és élő a nemzet, hogy magyar a kezdet és magyar a vég.
Veled zuhanok a végtelenbe, beleálmodlak az életembe, emlékedet a szellő hozza, bánatomat az eső mossa el.
Rejtsd el szívedet az ágy alá, és jól zárd be titkos fiókodat. Töröld ki elmédből az angyalokat, többé már nem lesz szükséged rájuk. A szerelem démon, és te vagy az, akiért elindult.
Kéne egy mikrofon, hogy elmondjam a világnak, Hogy nem szemétnek születtem, csak a szemekben szilánknak. A jobbik énem én vagyok, a másik elveszett, És út leszek a számodra, ami a fákig elvezet.
Ha túl rövid az élet, akkor lassabban kell leélni, De akkora a tempó, hogy azt nem is tudom leírni. Te hová rohansz, így a fal rohan a fejednek, A fejetlenek világában sziszegnek, nem szeretnek.
Nincs semmi baj, de most nagyon kellenél, Ami hiányzik, azon nem segít soha semmilyen levél. Még egy ital és a géped indul már, Mond, mit tegyek, szavak nincsenek, amitől visszafordulnál.
S ha már nincs fény az égen, Kihűlő véremre madarak szálljanak, S nekem nincs már mit kérnem, Csak még egyetlenegyszer hadd lássalak.
Próbáltam élni, ahogy apám tanított, Istennel szembenézve, s ha hátat fordított, Akkor is emberként, férfiként élni meg, Jóból ha kevés jutott, hát azt becsülni meg.
Ha sok-sok szenvedéssel is, s igaz, lassan, de fordul a világ, De jó lenne, ha néha a Jóisten kicsit jobban is ügyelne ránk, Ne mondjunk le az álmainkról, bárki bármit is tegyen, Mától minden dallam üzenet legyen.
Túl régen volt, már majdnem nem emlékszem rád, Csak az éjszakákkal akad néha baj, Ahogy mindig rosszkor szól egy bizonyos dal, S minden hangban ott egy másik kép. Te gondolsz rám, Vagy az ördög van velem még?
Bárhova mégy, én is arra lépek, hogy lássalak, csak ennyit akarok. Te azt kérdezed, szeretlek-e téged, én azt felelem, veled maradok.
Facebook
Pinterest