Idézetek dalszövegekből
Ha én lennék a szerelmed, Sok szerencsét hozzám. Ígérem, nem leszel hibás, De sok múlik majd a kémián. Én már elterveztem mindent, Egy életre elég a dolgunk. Ígérem, nem lesz sok időnk Egyedül lenni, úgy már voltunk.
Van egy szó, van egy hang, nem hallom rég. Akárhogy keresem, megfakult kép. Csak egy perc, csak egy szín, fáradt álom, Van egy szó, van egy hang, nem találom.
Ma minden álom ébren ér, Ez egy félig rajzolt képregény. Ha visszanézni néha félsz, Akkor tenned kell a holnapért.
Olyan virág a szerelem, Letépni nem tudod, Szakadék szélén terem. Most már elmondhatod, hogy Olyan virág a szerelem, Ami egy illatot Mindig itt felejt, Akkor is, ha örökre elhagyott.
Velem az érintésben, szabadító ölelésben, velem a lélegzetben ott legyél. Velem a forró lázban, velem a vak zuhanásban, velem a szív hangjában te legyél.
Hogy felfoghasd, testvér, te is talpra estél, Mesél minden nappalom és mesél minden estém, Egy titkot, hogy a világ gondjaival szakíts, Ne legyél jáde kincs, legyél inkább kavics.
Mindenen van egy repedés. Azon keresztül jut be a fény.
Ha úgy döntesz, hogy nem döntesz, már azzal is döntöttél.
Séta a múltban, a lelkemmel újra, Egy pillanatra láttalak. Séta a múltban, indulok újra, Még keresem az álmomat.
Utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő, Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő.
Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar, És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar? Napunk eltakarva vannak, langyos eső mossa szennyesét, Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét.
Nem kell naplemente az őszi kertbe' a puha plédek alatt. A megfékezett tébolyból csak mélyülő csend marad, ami rád telepszik, majd maga alá gyűr, hisz úgyis mindegy neked. Inkább lágyan összeroppansz, mert kitörni nem lehet.
Mi vagyunk éppen a földön a lányok, ez a mi mostunk, éljünk hát, kipróbálatlanul nem hagyunk semmit, a tegnapi lányok ugyanezt játszották.
Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál, S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék. Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.
Álmodj velem nagyot bátran, Helye van a nagyvilágban, nézd, gyere nézd! Írjunk együtt legendákat, Híre majd az égig száll, Ha kész az egész.
Facebook
Pinterest