Idézetek dalszövegekből
Ismerek jól minden szabályt, Írottat, íratlant, kimondhatatlant. Nem tarthat fel semmilyen gát, Elkopott, elhasznált, ostoba szólam. Az ígérgetés nagyon kevés, Hogy egyszer talán, s addig várjak. Úgy unom már, ki utamba áll, És nem fogja fel, Nem érdekel, mit mond nekem.
Mint egykor Ikarosz A fénylő Napot fenn, Úgy kívántam meg őt. Mindent megtettem, Hogy elérjem, Olyan kár volt, hogy sikerült.
Minden titkos vágyam ismeri ő, Kezében ott van minden, múltam s jövőm, Emésztő szenvedélye ördögi jel, Ölelése halált hozhat és mégis kell.
Ezernyi kérdés válasz nélkül, Vad dolgokat láttunk s éltünk át, Útban voltunk, félrelöktek, Mégis újra itt látsz. Számítok rád, te is énrám, Padlóra többé már nem kerülünk, Sok-sok csapda, kísértés közt Tovább együtt megyünk.
Hat nulla öt, a digitális jelződ rád csörög. Indul a mai robot. Bemérhető, jól átlátható, adagolható.
Nézd a szívemet, sima és hideg, De egyetlenegy szóért megosztom veled. Szemtől-szembe mondjad, mindent megtehetsz, Olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem!
A gyémántot csak a gyémánt vágja, Erős legyél, ki az ütést is állja. És eljön majd, mert jönnie kell, Az Ítéletnap, és szabad leszel.
Adott egy feladat és te feladod, mert hát elakadtál, Mintha már nem is akarnál élni, ember, meghibbantál?! Elmarad a megváltás, csak azok lesznek boldogok, Kiknek a keserűségét saját vállon hordozod! Feloldozott nem lehetsz ettől, csupán foltozott.
Menj, menj bizony, menj tovább, Bármit is súgnak az ostobák, Lehet, a körülmények sokszor mostohák, De te csak menj, ne állj meg, menj tovább!
Csak küzdj és bízz, ha a sors csatába visz, Még akkor is, ha azt érzed, hogy mindig csak szívsz. Soha ne gondold, hogy haszontalan köröket írsz, Mert az is jobb, mint ha csak sírsz, úgyhogy menj, amíg bírsz.
Bámulok magam elé, Néha nézek az ég felé. Fel, az égre fel. Hogyan törjek ki? Nincs szó... a szegény a szegényekér' A sorsunk, hogy nincsen fény. A könnyem a földhöz ér. Én érzem, hogy... nincs szó!
Én az álom, te az ébrenlét, Alig látom, de már véget is ér. Tükröt tart az élet, amit látni félek, Mert csak játszom, hogy minden szép.
Mi van, hogy a hétfő reggel mindig gáz? Meglehet, te vagy az, aki rosszul állsz a napokhoz, amik csak jönnek, mennek, te csinálsz belőlük poklot vagy mennyet.
Elmondhatnék mindent, hosszú volt, de mégsem megy, felesleges minden szó, te már sosem érted meg. Százszor forgattad a kést meg bennem, egyszerre megfordult a fejemben, hogy nem ember, aki ezt tette.
Látni akartál, hát itt vagyok, A szerepem vállalom, Az voltam, aki most is vagyok. Tudom, a semmi több, mint kevés, Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.
Facebook
Pinterest