Idézetek dalszövegekből
Sok büszke szép nő, valaki őket is unja, Ismerős arcok, hívnak egy italra, Lehet, hogy többre, ez még a jövő titka.
Bár lennék, bár lennék jó tündér, És szórhatnám szét az ünnep kincsét. Értük szól a dal most, hogy ébredj már, Még hány és hány gyermek él, kit zöld fenyő sem vár.
Az álmok ajtaján kell a kulcs, hogy ki és bejárj, Ha úgy érzed, elveszett, ne félj, biztos, hogy megleled.
Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok, Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak, És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Ha lecsuknának, És ma mindent elvesztenénk, Őszintén mondd meg, akkor is ugyanúgy szeretnél? Ha feltárnám előtted hibáimat, Ha nem tudnék erős maradni, Őszintén mondd meg, akkor is ugyanúgy szeretnél?
Nem biztos, hogy ezt tudod, De amikor először találkoztunk, Ideges voltam, és beszélni nem tudtam. Abban a pillanatban Megtaláltam az egyetlent és az életem hiányzó darabját.
Amilyen hosszú ideig élek, szeretni foglak, Birtokolni és tartani foglak, Olyan gyönyörűen mutatsz fehérben, És innentől az utolsó lélegzetemig Ezt a napot becsben fogom tartani.
Miért kellett elmennie, nem tudom, nem mondta, Mondtam valami rosszat, most a tegnapot kívánom.
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
A külső belső nélkül nem sok, smárolni lehet, de az nem csók.
Elkéstem, mégis itt vagy, korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül már sehová sem megy. Elkéstem, mégis itt vagy, korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már nem érinthet meg.
Mély kutakat kell ásni, hogyha tiszta vizet akar az ember.
Itt vagyok, pedig akárhol lehetnék.
Hova mehetnék, nélküled nincs "haza", az utcákat járom nappal és éjszaka, hazudni másnak, és tudni, hogy nem igaz, szerelmet hinni tudva, hogy nem is az.
S most, hogy újra játszom felnőtt életet, idegenben festek otthoni képeket. De a mindennapok... mikor magam vagyok - kicsit mindig meghalok.
Facebook
Pinterest