Idézetek dalszövegekből
Te nem értetted, én nem értettem, mert hülyék vagyunk most mind a ketten. De megtalálja a zsák a foltját, ha a boldogság kényszerít térdre.
Hé pilóta, hív a bázis, Rossz a vétel, gép irányít minket át a tágas égen, Merre tartunk, keresgélem. Hogy a szívem miért hagy ki, Mitől fog majd alább hagyni Ez az érzés, mi szorítja, A múlt nyomása, a jövő súlya.
Szemedből csak fáradt fény csorog. Elhasználódtál, mint a mondatok. Nem számít már, hogy miben hiszel. Nem múlik el, nem múlik el.
Az összes szombaton itt ugyanaz a playlist pörög, de már nem érdekel, mert nem a zene miatt jövök. Szólhat hajnalig, vagy sose érjen inkább véget, ha kitölti bennem ezt a rohadt ürességet.
Beengedtem egy állatot, amit megfékezni nem tudok. Ha csengő szól, megébredek, de felébredni nem merek. Kérdezem, mi kell neki, a választ ő sem ismeri. - A lelkem vidd, az útba' van! A lélek oly haszontalan.
Egyedül várod a buszod. Bírod a magányt, mégis azt szeretnéd, hogy minden este széles mosollyal öleljen majd át a család. Ezt melegíted fel magadnak s a mikróban a fagyasztott kaját.
Mindenki visszakapja egyszer, Amit más ellen elkövet. Lesz még, hogy gondolkozni kezdel, De én már nem segíthetek. Te is majd visszakapod mástól, Amit épp ellenem teszel. Most olyan felhőtlennek látszol, De ebben magad sem hiszel.
Inkább legyek kalapács, mint szög.
A kezemben egyedül a tenyerem tartom, a tenyeremben meg a markom, ha behajtom az meg már mindjárt egyből az öklöm.
Dízelízű vad romantika. Munkából ha busszal mész haza, arcodat a hipermarketek fényeiben megfürdeted. A füled fülhallgatóval tele, szól a rádióbarát zene. A torkodban kiáltás feszül, de nem tudod, mi mar belül.
Egy keringő a pohár körül, mielőtt a világ elmerül bennem, és belőlem integet. De az üzenet nem kell senkinek.
Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem. Nincsen cél, hiába is képzelem. Nincsen út, nincs semmilyen történetem. Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.
Ha a felhők fölé futok, fejemből a gondolatot akkor se a szél fújja ki, nekem kell kimozdítani.
Jönnek végtelen nyarak, mikor ráolvad a Nap az égre, és a múlt már nem teher. Szétesik pixelekre, és hogyha élesebbre állítom a képet, akkor se bánt.
Mi vagyunk az új tönkrement hely királyai és királynői.
Facebook
Pinterest