Idézetek dalszövegekből
Hol voltál, amikor magamra maradtam, Utolsót dobbanó szívvel, egymagamban? Valami megváltozott, látom rajtad Ne szólj, meguntam a hazugságaidat.
Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát, minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.
Csak elhallgat a dal, De nem szűnik meg. Ma messzi utazom, Végleg búcsút intek.
Már nem kelt fel a zaj, A könnyeid sem. A föld a takaróm És az ágyam itt lenn.
A tábortűz lángja meg sebzett vadként űz, halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.
Egy tiszta érintés, Egy néma ölelés Néha többet ér. A szótlan bölcsesség, A ritka tisztesség, Nékem többet ér mindennél.
Ha elérhetetlen, szent a cél, Az elbukás is ünnepély.
Mindig azt mondják, Hogy az ember csak tévelyeg, Pedig valahol van helyed, Még ha keresve sem leled.
Tengermoraj dúdolja álmodat, Hogy szerelmet vártál, halálosat, Hogy voltál tettes is, és néha áldozat, S hogy ember nem lehet magányosabb.
Minden reggel úgy kelek fel, hogy valami fény ér, és érzem, hogy van miért tovább lépnem.
Túl szűkös volt már kettőnknek ez a talpalatnyi föld. Amit építettünk, egy perc alatt kártyavárként összedőlt, És belőlünk az idő lassan minden érzelmet kiölt.
Van az úgy, nem hat már a szó. S valahol messzi volna jó, gyógyít a távolság. Hisz amikor újra visszatérsz, amikor tisztul már az ég, nem hajt a bosszú már.
Olyankor szeress, mikor rám senki se vár, Csak akkor keress, mikor őszbe fordul a nyár. S ha elhamvadnak majd regénybe illő éveink, Akkor, ahogy először, úgy ölelj megint.
Ami a legnagyobb, azt nem éred el pénzzel. Élni szívből kell, nem izomból vagy ésszel, Mert látni tudni kell, és nem elég, ha nézel.
Bárcsak érezném, ahogy te érzel, mélyen a szívedben ott legbelül. Bárcsak láthatnám, ahogy te látod ezt a világot. De én máshogy érzem, és másképp látom.
Facebook
Pinterest