Idézetek dalszövegekből
Egy életen keresztül, ha te mellettem volnál, Végig úgy szeretnélek, mintha haldokolnál!
Ha elmúlik karácsony, És legszebb titkát nem árulja el, Az új csodára egy évig várni kell.
Ha elmúlik karácsony, A szeretet lángja halványabban ég, De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
Nélküled annyira más, úgy imádom, feldob a változás, Szaladj még, zavarni nincs pofám, bármit megadnék, csak ne nézz vissza rám.
Ér-e még a neved, ég-e a bátor tűz? Érted van a kaland - merre és mért menekülsz?
Megtöltöm veled a szívem A töltényed betalált Ha lenne egy második énem Azt veled összeláncolnám Ha a Világ egyszer véget ér Én akkor is ott leszek veled A tűz, ami bennem lobog Melegítse át a szívedet.
Csak a szívemből hiányzik Az az apró darab, Kéne vissza, a múltkor nálad maradt, És tönkretetted egy pillanat alatt!
Veled különleges volt minden egyes pillanat, Tévedtem, mert azt hittem, hogy ez örökre így marad, Veled most lezártuk, de a szerelmünk el nem múlt, Nélküled nem megy, mert veled még lesz egy út.
Olyan álom vagy, ami már függővé tett, rászoktam, Egy olyan álom vagy, ami nem létezik, csak álmomban.
Micsoda tévedés az, hogy a szív sohasem téved, Erre akkor jöttem rá, mikor megismertelek téged.
Hárman álltunk lenn a téren, Nyáron vagy télen, nem emlékszem már, Valami olcsó szart ihattunk éppen, Nem voltam képben, de Más is jár így néha.
Lassan mindenki jobban tud már rólam mindent nálam, én Köpök rátok, nesztek, itt van a véres nyálam, Mennyi nyomorult patkány, mennyi szánalmas féreg, A sötétben haldokoltok, közben én a Fényben élek.
Minden híd ledől, és zuhan a mélybe a múlt, Úszni érte nincs erőm, és már te sem gondolod úgy, Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj, Késő már, késő már...
Néha fáradt, de még remél, Bőrig ázva is célba ér, Hisz az ember képes a többezer éves kérgekkel tenyerén, Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él, Mi túljárunk majd a halál eszén.
Minden ember gyarló, az őszinteség rég kihalt, Miattatok feladnám, de az ösztönöm is élni hajt, A gyávaságom vezérelt, de nem számolhat le velem, Elvesztem a reményt, mégis adj okot, hogy ne tegyem.
Itt életnek hívják azt, ahol nincs étel az asztalon, Ti meg leléptek a diplomával, én is ezt tapasztalom, Külföldön majd megbecsülnek, mesebeli történet, Itthon kussolsz róla, hogy lélekben hogy törtél meg.