Idézetek a véleményről
Az igazi kritika sohasem lesújtó, és az igazi bírálat és igazmondás sohasem kíméletlen.
Az ízlésekben, megérzésekben éppen az a jó, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül csaponghatunk közöttük. Szerintem inkább az a baj, ha ezt nem engedjük meg magunknak.
Ízlésről ritkán érvelünk, de a rendről annál inkább. Amiről az adott időben meg vagyunk győződve, az a normális, az észszerű, a "rendes". Ami és aki ettől eltér, az rendetlen, értelmetlen, elfogadhatatlan. Mindannyian naponta hozunk ilyen ítéleteket mások viselkedéséről. Hányan és hányszor vitatkoznak arról, mikor kell felkelni, mi a megfelelő viselet, megszólítás, polgári magatartás és a családhoz, anyaföldhöz, pénzhez, politikához, tévénézéshez, autóvezetéshez, szelektív hulladékgyűjtéshez való helyes hozzáállás! Szemben az ízlésekkel és ösztönökkel, mások rendjére nem legyintünk rá, hogy hát igen, mindenki másképp csinálja.
Mi a rendes? Mi normális? Én lennék az, a szingapúri szállodai szobában fekvőtámaszozó magyar, aki próbálja nem felborítani a sanghaji otthonában kialakított rendet? Vagy a rádióban megszólaló úr, aki naponta beül a kocsiba, fél óra alatt beér az irodába, vacsora után pedig a gyerekekkel focizik, bélyeget gyűjt vagy pasziánszozik az interneten? Nekem úgy tűnik, felesleges egymásra erőltetnünk napirendünket, szokásainkat, nézőpontunkat. Őt valószínűleg ugyanúgy fárasztanák az én hétköznapjaim, mint ahogyan engem könnyesre untatnának az övéi. Ösztöneinket nem választhatjuk és változtathatjuk meg, a minket körülölelő rendet viszont nagyon is.
Győzködhetünk másokat, de meggyőzni csak azokat fogjuk, akik már amúgy is egyetértenek velünk.
A gyűlölet és az előítélet ostobává teszi az embereket.
A film minden más művészetnél inkább bővíti, gazdagítja, illetve náluk tényszerűbb módon koncentrálja az emberi tapasztalatot. Sőt, nem csak gazdagítja, hanem, fogalmazzunk így, jelentős mértékben ki is egészíti. Ez jelenti a film valódi erejét, és nem a "filmcsillagok", a kalandok és a szórakoztatás. Az igazi film nézője nem is annyira néző, mint inkább tanú.
Szívesen fogadom a kritikát, de nem attól, aki fekete napszemüvegben ül be a bemutatóra, aztán hiányolja a színeket.
Az utca embere a legjobb zsűri, mert romlatlan az ízlése.
Az, hogy tartózkodom a véleményalkotástól, valójában a bizalom és a remény jele.
A bölcs ember, minél hevesebben akadályozzák, annál merészebben nyilvánítja ki véleményét.
A nagyon rossznál csak egy árnyalattal kevésbé rossz a mások sajnálkozása. Mintha megerősítenék, hogy tényleg borzasztó baj van.
A tealevelek mit sem érnek a kávézaccból jósláshoz képest, ha az ember a szépítetlen igazságra kíváncsi. A kávé iható mágia.
Hogy is jönnék ahhoz, hogy bárkinek megmondjam, mi a helyes döntés, a megfelelő viselkedés, vagy hogy hogyan neveljen gyereket? Csak a saját életemet élem, mindenki más életét - még a saját gyerekeimét is! - csak pályaszélről tudom figyelni.
Az előítélet kétirányú utca. Vannak, akik szenvednek tőle, és vannak, akiknek hasznot hajt.
Facebook
Pinterest