Idézetek a véleményről
A vélemények végső soron nem tények - jönnek és mennek, naponta változnak, helyzettől függően.
A feladat sohasem az érvelő személyének és erényeinek, hanem csakis érvei meggyőző erejének a mérlegelése.
Sztereotípiák mindig szűklátókörűségre utalnak.
Az egyetlen különbség az ügyvéd és az orvosok között az, hogy az ügyvéd kirabol, az orvos pedig kirabol és még meg is öl.
Akkor is tud rosszul hatni egy megítélés, ha pozitív.
Az érzelmi korrektség a hangsúly, az érzés, hogyan mondjuk, amit mondunk, a tisztelet és együttérzés, amit egymás iránt mutatunk. Rájöttem, hogy a politikai meggyőzés nem az ötletekkel, tényekkel vagy adatokkal kezdődik. A politikai meggyőzés az érzelmi korrektséggel kezdődik.
Ami egyszer számomra tökéletes volt, az is marad örökre.
Ítéletet csak mi magunk akarunk mondani magunk felett.
Nem feltétlenül alapul személyes tapasztalaton mindaz, amit hiszünk, ám amikor mégis így van, azon már csak ritkán lehet változtatni.
Dicséretes, hogy ragaszkodsz az álláspontodhoz - de ne feledd: a hagyományhoz való ragaszkodás nem elég. Folyton meg kell kérdezned magadtól: mi van, ha tévedek?
Ha beszélek, a fejembe kerül, ha hallgatok, a lelkembe.
Az embereket a tetteik minősítik, és nem az, hogy mások mit mondanak róluk.
Az interneten virágzik az intolerancia, ahol a megfontolt és mértéktartó megnyilvánulásokat a kattintások elmaradásával büntetik, a Facebook és a Google láthatatlan algoritmusai olyan tartalmak felé terelnek, amelyekkel eleve egyetértünk, az ettől eltérő hangok pedig elnémulnak, hogy elkerüljék a kitöröltetést vagy a kigúnyoltatást. Ennek az a következménye, hogy egy olyan zárt térbe kerülünk, amelyben, bármelyik oldalon álljunk is, eleve úgy fogjuk érezni, hogy jogunk van gyűlölni azt, amit épp gyűlölünk.
Ha az életviteled ellentmond az intellektuális meggyőződésednek, az a meggyőződésedet érvényteleníti, nem az életviteledet.
Sose fogsz valakit teljesen meggyőzni arról, hogy nincs igaza; erre csak a valóság képes.