William Pullen

A növényekhez hasonlóan mi is a fény tele fordulva próbálunk növekedni. Másképp fogalmazva: nem arra törekszünk, hogy megszerezzünk valamit, ami hiányzik az életünkből, hanem hogy felismerjük azt, amivel eddig is rendelkeztünk, részünk volt, csak nem hasznosítottuk. Ez az életünk helyes, pozitív megközelítése - ha ugyanis megteremtjük magunknak a megfelelő körülményeket, a növényekhez hasonlóan mi is növekedni, fejlődni fogunk.

El kell fogadnunk, hogy nem tudjuk teljesen átformálni sem önmagunkat, sem a világot, amelyben élünk. Ha megbékélünk ezzel az egyszerű igazsággal, segíthet enyhíteni a stresszt és a szorongást, amely épp annak révén keletkezett bennünk, hogy próbáltuk tagadni ugyanezt a tényt.

Engedd, hogy önmagad lehess, ne küzdj ellene! Sokkal könnyebb így élni, és sokkal jobb érzés, mint amikor megpróbálsz fenntartani egy nem létező álomvilágot, amelyre vágysz.

Mások hibáinak elfogadása ott kezdődik, hogy elfogadod a saját hibáidat és tökéletlenségedet - ha másokkal jól akarsz bánni, ahhoz előbb meg kell tanulnod jól bánni magaddal.

Harag: mindössze öt betű, de ami a betűkből összeáll, képes egész sorsokat megmérgezni. Az egyik legveszedelmesebb dolog, ami csak létezik, mert szisztematikusan, ám szinte észrevehetetlenül férkőzik be életünk minden lehetséges szegletébe.

Minden döntési helyzet választás, hiszen ha nem hozunk döntést, az önmagában is egy döntés.

A legfontosabb leckék gyakran a legnehezebbek is, és sokszor ezeket tanuljuk meg utoljára.

A viszontagságok nem rajtunk múlnak, de a mi felelősségünk, hogyan éljük meg őket.

Azzal, hogy igazán elfogadjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, paradox módon a világunk egy kicsit tökéletesebbé válik.

Meg lehet találni a boldogságot egy messze nem tökéletes életben is.

Nehéz lehet felelősséget vállalni azért a fájdalomért és szégyenért, amit mások akasztottak ránk, de jogos vagy nem, egyedül kell megbirkóznunk ezekkel az érzésekkel. Lehet, hogy nem te vállaltad magadra ezeket a terheket és nem tettél semmit, amivel ezt kiérdemled, de benned vannak és neked kell megbirkóznod velük.

Azt gondoljuk, hogy bűneinket nem lehet megbocsátani, elfelejteni, de azt szem elől tévesztjük, hogy mindenki más ugyanezt gondolja saját magáról. A történet mindig változik - mindenkinek valami mást kell megtanulnia -, de mindegyikünket csak egyetlen pillanat választ el az új kezdettől.