Idézetek a véleményről
Könnyű teljesen elveszni a dolgokról alkotott személyes véleményünkben. Mintha láthatatlan szövegkönyvből olvasnánk olyan utasításokat és mintákat követve, amelyeket nem is értünk. Minél gyakrabban kérdőjelezed meg ezeket az utasításokat és minél gyakrabban teszed ki őket a megtanult bölcsességek kegyetlen próbatételeinek, annál biztosabb iránytűvé válsz saját magad számára. Meggyőződéseid és eredeti gondolataid lesznek, amelyek kizárólag hozzád tartoznak.
Manapság az internet lehetővé teszi, hogy mindenki kifejthesse véleményét, ha értékes, ha nem. A butaság szabadon szerveződhet a közösségi hálón gyakran a média hathatós támogatásával. E problémát általánosabb kontextusba is helyezhetjük: az észszerű és az irracionális gondolkodás feszül egymásnak, gyakran ugyanazon koponyán belül.
Oly mértékben széttöredezett a tudásunk, hogy ritkaságszámba megy az a polihisztor, aki az élet minden aspektusát átfogóan ismeri és átlátja. Kevés embernek vannak naprakész, pontos és mély ismeretei arról, miként működik a számítógépe, hogyan kell felépíteni egy házat, mi az oka a társadalmi mozgásoknak, melyek a különböző épületek művészettörténeti jegyei, vagy miként kezelhetők a szív- és érrendszeri betegségek. Ezért azokon a területeken, amelyekben kevésbé vagyunk jártasak, vagy elsőre átláthatatlannak tűnnek, hajlamosak vagyunk leegyszerűsítő válaszokat elfogadni. Nem baj, hogy nem tudjuk, hogyan működik pontosan az autónk, csak vigyen el A-ból B-be. Nem kell értenünk, miként hat a C-vitamin, bevesszük, mert egészséges. Nem probléma, hogy nem látjuk át az adórendszert, csak érkezzen meg a fizetésünk a számlánkra. Ez a fajta felszínes gondolkodás kövezte ki a mai post-truth, vagyis az igazságon túli világba vezető utat, ahol már nem feltétlenül számítanak az adatok, a tények és a szakértői vélemények, sokkal inkább az érzelmi kötődés, a saját tapasztalatok és a személyes előítéletek.
Nem élhetsz úgy, hogy félsz a következményektől, mert úgy nem élhetsz igazán.
Hogyan legyél latin szerető c. film
Az emberek egyik gyöngéje, hogy csak olyan ítéletet ismernek el helyesnek, amely a saját magukéval azonos.
Leginkább az univerzumhoz tudlak hasonlítani. (...) Te is olyan végtelenül sötét vagy.
A dolgokat nem szükséges jóként vagy rosszként, feketeként vagy fehérként meghatározni. Ahelyett, hogy az egyik vagy a másik mellett kardoskodnánk, legjobb megoldás a kompromisszum.
Akinek agya van, az tart egy-két hiteles jóbarátot, és nekik hisz. A többit csak begyűjti, és elteszi télire a kamrába. Amúgy meg saját magára, a józan eszére és az ösztöneire hallgat.
A "tökéletes" szóval mindenki jó dolgokra szokott utalni: egy hibátlan dolgozatra, egy félévre, amelyben egyszer sem hiányzott, egy maximális pontszámmal teljesített 180° Snowboarding menetre. Szerintem viszont akkor használjuk a legprecízebben, ha olyasmit írunk le vele, ami pontosan az, aminek lennie kell - még ha ez a bizonyos dolog elég szar is. Tökéletes reggeli szájszag. Tökéletes másnaposság. Tökéletes szomorúság.
Úgy tartották, hogy az emberi nem fennmaradásáért való fáradozás: dögunalom. Mennyivel szórakoztatóbb példának okáért a tenisz. Jön a labda, beleütünk. Megint jön, megint beleütünk.
A túlméretezett agy tette tönkre az emberi lények házasságait, mint ahogy számos más szívet tépő tragédiát is ez a szerv idézett elő. Az ormótlanul hatalmas eleven számítógép egyidejűleg végtelen mennyiségű, egymással ellentétes véleményt tárolt végtelen mennyiségű témakört illetően. Ezeket sebesen váltogatta. Ha egy férj vagy egy feleség a normálisnál kissé izgatottabb volt, párbeszédük könnyen veszekedéssé fajulhatott. Két bekötött szemű, görkorcsolyát viselő bokszoló harcolt ilyenkor egymással.
Sokan állítják, hogy nem érdekli őket, mások mit gondolnak róluk. Ők ezt sokszor mondják, jó hangosan, és mindent megtesznek azért, hogy mindenki számára abszolút nyilvánvalóvá tegyék véleményüket, aki meghallgatja őket. Úgy tűnik, hogy nem törődni azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk, csak úgy igaz, ha azok az emberek, akiknek rólunk alkotott véleménye elvileg nem érdekel minket, erről értesülnek.
Ha valaki az Index címlapon szar, akkor utána már nehéz a szarból kievickélni.
Ha a világképünket csak a médiára hagyatkozva formálnánk, az olyan lenne, mintha rólam a lábfejemet ábrázoló fotó alapján próbálnánk képet alkotni. Persze a lábfejem is hozzám tartozik, de meglehetősen csúf testrészem. Vannak szebbek is. A karomon nincs semmi különös, de rendben van. Az arcom elmegy. Nem arról van szó, hogy a lábfejem szándékosan hazudna rólam, csak éppen nem adna teljes képet.
Nagy különbség van az ítélkezés között, meg aközött, hogy az embernek véleménye van.
Facebook
Pinterest