Idézetek a véleményről
Nem lehet mindig fent lenni, bizony, vannak szakadékok. De ha az embernek van egy egészséges önértékelése, pontosan tudja: ha a topon van, sok mindent túlértékelnek, túl könnyen megbocsátanak neki. Aztán eljön az idő, amikor az embert alulértékelik: ezt ugyanúgy nem szabad elhinni.
Aki hallgatózik, magára vessen ha rosszat hall magáról (...). Remélem, soha többé nem ér az a balszerencse, hogy elejtett szavaknak legyek akaratlan fültanúja.
A sértődés lehetősége nem ok a hallgatásra.
Gondoljon rólam bárki bármit, az nem tartozik rám.
Az ember (...) hajlamos rá, hogy a véleményét, ellenszenvét, sztereotípiáit, hiedelmeit, összeesküvés-elméleteit, ha úgy tetszik, vallását akkor sem változtatja meg, ha a saját szemével látja annak tételei ellenkezőjét.
A legtöbb ember könnyen megbántódik. Hogyha valami nem tetszik, de nem nagy horderejű dolog, akkor nem kell egyből a másik arcába mondani, se a barátoknak, se a gyerekeimnek, senkinek, mert abból mindig csak sértődés lesz.
A városatyák nem értik a graffitit, mert azt gondolják, semmi olyannak nincs létjogosultsága, amely nem hoz bevételt - így tehát a véleményük semmisnek nyilvánítható.
Az általunk művészetnek tekintett dolgot néhány kiválasztott hozza létre. Egy kis csoport teremti, népszerűsíti, vásárolja, állítja ki és dönt a művészet sorsáról. A világon néhány száz embernek van csak valós szava. Ha elmész egy művészeti galériába, csak egy turista vagy, aki a milliomosok trófeafalát bámulja.
Ha pozitívum jut eszembe valakiről, azt megmondom neki, ha negatívum, azt megtartom magamnak. Kitűnően lehet támogatni ezzel a partner személyiségét!
Meg kell kérdőjeleznünk mindent, amit megtanultunk, és nem szabad mások szabályai szerint élnünk, csak akkor, ha alapos megfontolás után úgy ítéltük meg, hogy egyetértünk velük. Akár 18, akár 80 éves az ember, át kell gondolnia a gyerekkorban belé plántált elveket, és el kell döntenie, hogy valóban helytállóak-e. Időről időre álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel magunknak a kérdést: "Miért is gondolom így?"
Az számít igazán, hogy mi mit gondolunk. A legbelső gondolataink, vagyis nem azok, amiket gondolni szeretnénk, hanem amiket tényleg gondolunk. Csak úgy tudjuk megtalálni az utunkat az életben, ha saját belső iránytűnkre hallgatunk. Ha elbizonytalanodnánk, hogy vajon jó nyomon vagyunk-e, elég csupán saját véleményünket kikérni.
Úgy lehet a legokosabban elérni, hogy az emberek passzívak és engedelmesek maradjanak, ha szigorúan behatároljuk az elfogadható vélemények spektrumát, de e spektrumon belül engedélyezzük a nagyon élénk vitákat, sőt még támogatjuk is a kritikus vagy szakadár nézeteket. Ez megadja az embereknek a szabad gondolkodás érzetét, miközben a rendszer alapfeltételeit folyamatosan megerősítjük a megvitatható nézetek behatárolásával.
Nincs is veszélyesebb egy őszinte embernél.
Mondjuk ki bátran, ami szúrja a szemünket, és talán, ha nem maradunk csendben, más is ráébred, hogy változtatni kéne.
A vélemény szabad csupán, a hír pedig maga a "megtörténés", a lehetőségig pontosan visszaadott valóság.
Facebook
Pinterest