Joan Aiken

A férfiak hajlamosak néha roppant felelőtlenek lenni, mintha nem mérlegelnék kellőképpen tetteik lehetséges következményeinek súlyát.

A feleségek bevált fogása, hogy megtöltik a házat egy szakajtónyi gyermekkel... akkor aztán vége a férfiak csöndes magányának!

Aki hallgatózik, magára vessen ha rosszat hall magáról (...). Remélem, soha többé nem ér az a balszerencse, hogy elejtett szavaknak legyek akaratlan fültanúja.

A férfiak és nők közötti kapcsolatok nem lehetnek a véletlen művei. Ahogyan viselkedésünket az élet minden más egyéb aspektusában tanult szakértelmünk és intelligens, jó magatartásunk kormányozza, ugyanígy kell lennie az élet legfontosabb területén, a férfi és női nem között.

Ó, a kezed! Szinte érzem a kezeim között a tiéd kedves, vigasztaló melegét, pontosan úgy, ahogy mindig is éreztem, amikor valóban megfoghattam. Furcsa dolog ebben a borzalmas, kegyetlenül hideg télben felidézni szerelmünk tavaszát és nyarát, amikor együtt sétálgattunk a virágzó fák alatt, s a madarak énekükkel kísérték lépteinket, és lágy szellő hozta felénk az ébredő természet csodás illatát. Fel sem fogtuk, mily csodás boldogság jutott részünkül azokban a gyengéd napokban. Ó, dehogynem fogtuk fel, nagyon is tudtuk! Pontosan tudtuk s értettük.

Amikor az ember fiatal, hajlamos nagy jelentőséget tulajdonítani a bosszúnak s a dolgok jóvátételének, mintha egy cselekedettel semmissé lehetne tenni egy másikat. Az élet azonban nem így működik. Egy tett soha nem törölheti ki egy korábbinak a nyomait s következményeit. Annyit tehetünk, hogy előrefelé tekintve járjuk tovább utunkat, s a múlt becses emlékéveivel tesszük szebbé a reánk váró jövőt.

Az igazi jó barátok, akiket a szívük hoz hozzám látogatóba, azok a legjobb orvosok!

A szív fájdalmára mindig a nevetés a legjobb orvosság.