Idézetek a véleményről
Van, akinek a legkisebb kritika megemésztéséhez is egy bögre cukorra van szüksége. Adjunk neki cukrot! Más kész magában lenyelni az orvosságot. Ne sajnáljuk tőle!
Az egónak nem kell olyan sok, hogy visszaverődjön.
Egy jó negatív kritika nem elsősorban kritizálni akar, hanem inkább párbeszédet kezdeményezni.
Egyetlen bűnt nem bocsátunk meg soha egymásnak: a véleménykülönbséget.
A saját ötleteinkről nehéz véleményt alkotnunk, mert hajlamosak vagyunk a túlzott lelkesedésre, és - hacsak nem vagyunk a terület szakértői - nem bízhatunk az ösztöneinkben sem.
Ha különleges ötletünk támad, csomagoljuk hagyományosabb célkitűzésbe! Így nem arra kérjük az embereket, hogy változtassák meg a véleményüket, hanem a már egyébként is meglévő értékeiken vagy gondolataikon keresztül szólíthatjuk meg őket.
Az eltérő vélemények akkor is hasznosak, ha tévesek, de csak akkor hatékonyak, ha hitelesek és következetesek.
Minden csak elszántság kérdése, még az is, hogy téveszméinket valósnak higgyük.
Senki sem kíváncsi arra, hogy a barátod szerint mennyire tökéletes vagy. Minden fiú tökéletesnek tartja a barátnőjét, vagy ha nem, akkor is azt hazudja.
Ha (...) nincs megértés, a történet is félrehúz.
A mi emberi életünk egy borzasztó vékony, töredező hártyán zajlik le, a mindenséget a miénknél sokkal nagyobb hatalmak mozgatják. Nem a múzeumok vagy Shakespeare alkotják az igazi erőket, hanem az emberi értékrendszerbe beilleszthetetlenül nagy energiák: a tavaszi újrakezdés, a mágneses viharok, olyan világok, melyeket a szobrászok sem tudnának megtervezni. Felesleges az emberi gőg: Shakespeare volt a legnagyobb a Földön, de a Marson már semmiféle formában nem létezik Shakespeare, és még hány távolabbi bolygó is kering az űrben.
Abban a félreértésben élsz, hogy az élet az adósod. Kellemetlen meglepetések várnak rád.
Hagyd, hogy az embereknek saját véleménye legyen. Sőt, menj egy lépéssel tovább, és hagyd, hogy szeressék a véleményüket, mint ahogy te meg én is szeretjük a sajátunkat. De sose ringasd magad abba a hitbe, hogy szükséged van valakinek az áldására (vagy csupán a megértésére) ahhoz, hogy kreatív dolgokat alkoss. És ne felejtsd el - mások veled kapcsolatos véleménye nem a te dolgod.
Az emberek általában csak magukra gondolnak. Nincs idejük arra, hogy azon rágódjanak, te mit csinálsz vagy milyen jól csinálod, mert mindenkit teljesen lefoglal a saját személyes drámája. Lehet, hogy az emberek figyelme egy pillanatra feléd fordul (ha látványosan és nyilvánosan sikerre viszel valamit vagy felsülsz valamivel), de ez a figyelem nagyon gyorsan visszaterelődik oda, ahol mindig is volt - önmagukra. Habár elsőre talán szörnyen magányos elképzelésnek tűnik, hogy nem mi vagyunk az első számú napirendi pont mások számára, ugyanakkor felszabadító is.
A művészetben az a baj, hogy "pontozásos sportág", egy-egy teljesítmény vagy mutatvány értéke nem magában való, hanem az elbírálók ízlésétől függ.
Facebook
Pinterest