Idézetek a véleményről
Az életben mindennél többet jelent az, hogy te mit gondolsz. Többet annál, hogy mennyit keresel, többet annál, hogy hol élsz, többet a társadalmi pozíciódnál és annál, hogy mit gondol rólad bárki más.
Miközben azon aggódnunk, hogy mások mit gondolhatnak rólunk, nem halljuk meg, amikor elmondják, amit valóban gondolnak. Márpedig ha nem halljuk meg, válaszolni sem tudunk rá.
Nem azért becsüljük túl a személyünkre irányuló figyelmet, mert annyira egocentrikusak és narcisztikusak vagyunk. A valódi ok az, hogy saját magunk számára mi vagyunk az univerzumunk közepe, ezért a világot a saját szemszögünkből szemléljük. Ez vezet el ahhoz, hogy azt hisszük, mások is a mi szempontunkból néznek a világra. Ez különösképpen azokban a helyzetekben igaz, amikor zavarban vagyunk, rossz napunk van, valami ostobaságot mondtunk. Ilyen esetekben a legtöbbünk hajlamos túlbecsülni a ránk figyelő emberek arányát.
Én a nem tudást a tudás fölé helyezem és a nem tudás kérdéseivel és kétségeivel viszonyulok szinte mindenhez. Nem szeretnék kapásból mindenről azonnal határozott és radikális véleményt alkotni, mert nekem nincs olyan. És szerintem az emberek többségének sincsen - és ha már nincs, akkor ne kiabáljunk.
Szép és jó a vélemény (...), de néha szerencsésebb nem kimondani.
A mai divatos nézetre szavazol, de mit gondolsz, meddig fog az fennállni?... Ami pedig az én ízlésemet illeti, persze hogy régimódi. A tiéd is hamarosan az lesz.
A szerelmes szava nem megbizhatóbb, mint a pinczéré: mind a kettő hamis számadás mellett bizonyít.
A jó ízlés (...) igen nemes erény, ha otthondizájn, hoteldekoráció, lakástextil-vásárlás esetén, vagy történetesen a festészet, esetleg a költészet területén alkalmazzák. Ám amikor emberi beállítottságok elemzésére szolgál, következményei erősen nyugtalanítók lehetnek.
Vigyázzon, aki ítélni próbál, nehogy végül önmagát ítélje el.
Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.
Ha meg akarom ítélni, milyen az út, a szertartás vagy a költemény, megnézem azt az embert, aki onnan jön. Vagy meghallgatom, hogyan dobog a szíve.
Az ember szorultságában ne írja meg másképp, amit ha hibásan is, de szabadon fogalmazott.
Azáltal, hogy közszereplő valaki, nem úszhatja meg, hogy mások véleményt alkossanak róla.
Hiába hiszed, hogy jogosan ítéltél el másokat, azok az emberek bizony el fognak határolódni tőled. Soha senkit nem tett még boldoggá, ha az igaza bebizonyosodott. Az egyetlen következménye a viszály és a szembenállás, hiszen az igazad bizonygatásával valakiről mindig azt állítod, hogy téved.
Az egyes korszakokat elsősorban nem az fémjelzi, hogy milyen elképzelések állnak a társadalom érdeklődésének előterében, hanem hogy mely elképzelések azok, amelyeket mindenki készpénznek vesz.
Facebook
Pinterest