Idézetek a hitről
Nem vagyok semmilyen vallásnak a híve, van egyfajta hitvilágom, amelyet magamnak kreáltam ebből a sokféle hatásból, de alapvetően szkeptikus ember vagyok. Hozzáteszem, a szónak a jó értelmében, vagyis nem úgy, hogy semmiben sem hiszek, hanem úgy, hogy mindent lehetségesnek tartok. Szóval, megmaradtam szellemi kóbor kutyának.
Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uramisten! Uramisten! - megy be a mennyek országába; hanem aki megcselekszi az én mennyei Atyám szándékát.
Egyedül állni a hitetlenségünkkel, amikor körülöttünk mindenki hisz: olyan ez, mintha hiányoznék egy szervünk, mely talán fölösleges, de a többinek mind megvan; s az ember pirulva rejti szégyenét.
India az egyetlen ország a világon, ahol még csodák vannak, mert hisznek bennük az emberek.
Az ember azért hisz, amiért levegőt vesz: mert életben akar maradni.
Soha ne kételkedj abban, hogy egy gondolatokkal teli, elkötelezett emberekből álló kis csoport megváltoztathatja a világot. Valójában csak ők képesek erre.
A csoda csakis azé, aki hisz benne.
Ma iszonyú nagy hit van bennem, hogy a kóválygó felhőknek is útja van s minden léptem után nyomot hagyok.
Lélegezz mélyet, és kérd azt, hogy a levegőben lévő minden áldás szálljon be a testedbe és árassza el minden sejtedet.
Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.
Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert "cél és értelem" emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több mint minden emberi, hiszek a világban, mert eszem el nem éri.
A hitetlenség erősebb a hitnél, mert az érzékekre támaszkodik.
A hitéért irigylem. Ha azt mondanám neki, hogy irigylésre méltó a hite, megrázná a fejét, s azt felelné, hogy nem hitről van szó. Világnézetről, életérzésről, meggyőződésről. Mindegy, minek nevezi. Jó volna, ha bennem is volna belőle... Tartalmat adna, értelmet mindennek, még a veszélyek vállalásának is. Ahogy neki. Nem tudom, melyikünk az egészséges ember. Talán én vagyok a beteg. Ki lehet-e gyógyulni az én semmibensem-hivésemből? Lehet-e még egyszer talpra állni, levetni a kérdőjeles szemüveget, és úgy fogadni mindent, ahogy jön, amilyennek látszik, nem morfondírozni rajta, hogy mi rejlik mögötte? Jó volna még egyszer...
Világos dolog, hogy életünk legegyszerűbb cselekedete is, ha hitből származik, nagy és magasztos lehet.
Ahol az értelem csak a szenvedés fellegét látja, ott a hit az ígéret szivárványát szemléli.
Facebook
Pinterest