Párbeszéd
Rémes passzban vagyok. Az önbizalmam lement a pincébe. - Van ez így. Az ember időnként férjhez megy - és akkor mélyen lemegy neki.
- Imádom az esküvőket, a szerelem és remény ünnepe, és van torta. - A menyasszony eljátssza, hogy szűz, a vőlegény eljátssza, hogy megtalálta az igazit, és az örömszülők eljátsszák, hogy kedvelik egymást. A hazugok karácsonya. - És mégis szép.
- Nem nevetek! - sírtam. - És kérlek, te se nevess, de azt hiszem, azért olyan nehéz túltennem magam ezen a pasin, mert komolyan azt hittem, hogy ő a lelki társam. - Valószínűleg az is volt. Csak az a baj, hogy nem fogtad fel, mit is jelent ez a szó. Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk.ó, és, ugye, mindenki erre vágyik. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életed. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti a saját magad emelte falakat, és életre pofoz. De hogy örökre vele maradj? Á! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb árnyoldalára, aztán eltűnnek.
- Tudom (...), sosem fogod megérteni! Nem hiszed el nekem, hogy képtelen vagyok rá... fizikailag képtelen vagyok, éppúgy, mint ha azt kívánnád tőlem, repüljek, mint a pacsirta... - Mire vagy képtelen? (...) - Szeretni téged.
- A szerelem nem csinál bolondot az emberből. - De nem szeretett viszont. - Ebbe sem bolondul bele az ember. - Akkor azt mondd meg (...), meddig fáj még? - Néha örökké.
- Nem hittem, hogy egy tünde oldalán küzdve halok meg. - S ha azt mondanánk, hogy egy barát oldalán? - Igen, azt vállalom.
- Nem is értem, miért jöttél úgy ki a sodrodból pusztán azért, mert Mrs. Lynde azt mondta, hogy csúnya vagy és vörös hajú. Tőled is elégszer hallom. - Óóó, de micsoda óriási különbség van aközött, ha az ember maga mondja, vagy mások szájából hallja! (...) Lehet, hogy az ember tudja, hogy így van, de azért titkon reménykedik, hogy mások talán az ellenkezőjét gondolják róla.
- Látni szeretném, mi van a gyermekkor után. - Ne akard látni, fiam. A gyermekkoron, a mítoszokon, a hősökön túl csak rondaság van. Amíg megteheted, maradj meg ilyennek.
- Nem merő gyötrelem, autodafé a házasság? - kérdi. - Azt hittem, az összezártság megmérgezi, elöli két ember viszonyát. (...) - Ilyesmiről nem tudok beszélni. Amit te összezártságnak nevezel, azt én összetartozásnak érzem. Valamikor átkozottul féltem szerelemtől, frigytől. Olyannyira, hogy hinni se mertem örömeimet. Még most is hunyorgok a csodálkozástól, ha arra gondolok, milyen elképesztően jó pasassal élek.
- Láttál te már sast a fészkéhez repülni, aki ennivalót visz haza az asszonynak és a fiókáinak? Repül a széllel szemben, repül az esőben, és repül a folyók kereszttüzében, át minden rémségen! És akkor, abban a pillanatban, amikor éppen a fészkéhez érne, azt mondja: "A jó büdös francba, mekkora nyűg sasnak lenni!" És akkor hirtelen két kis x jelenik meg a szeme előtt, tudod, mint a rajzfilmekben, aztán szépen fejest ugrik. Egyre mélyebbre és mélyebbre, aztán már csak a tollak úsznak a vízen. (...) Láttál már ilyet? - Nem. - Én sem! Tudod, a sasoknak aztán van önbecsülésük!
- Mindig meglepődöm, hogy Jézus nem volt jóképű. Isten miért nem teremtett neki olyan külsőt, ami illett a belső értékeihez? - Ugyanazért, amiért hitvány jászolban született, egy elnyomott nép gyermekeként. Ha szép vagy hatalmas lett volna, az emberek a szépsége és a hatalma miatt kezdték volna el követni - ami nagy-nagy hiba lett volna.
- Ha nagyon sok jólnevelt, illedelmes szóba csomagolják, akkor igazság lesz a hazugságból? - Nem. Ami nem igaz, arról akármilyen szép hosszan beszélhetnek, körülírhatják vagy becézhetik, ha egyszer nem az igazat mondod, akkor hazudtál. Függetlenül a körítéstől.
- Nem történt-e meg számtalanszor a világban, nem történik-e most is, hogy a férfi elhagyja a nőt, akit szeret, s fölkeresi a vészt, amit retteg? - A nő erős lelke teszi azt. Bizonyosan a szeretett nő mondta azt: "Eredj! Hagyj el engem!" Ha azt mondta volna neki: "Maradj nálam!", ott maradt volna. Minden elkövetett hőstett s minden elmulasztott hőstett asszony munkája volt.
- Az élet mentőmellény, nem pedig egy kényszerzubbony. - A gond csak az, hogy mindkettő egyformán szoros.
Facebook
Pinterest