Fejes Endre

Minden szerelem mulandó. Elillan a legdrágább parfüm illata is. Szerteszállnak csodás álmok, legszebb szavak.

A női szem fényét, a hang sokszínű játékát csakis a lélek tiszta hite teszi varázslatossá.

Nem győzni akarok. Soha nem is akartam. Játszani akarok. Csak játszani.

Minden ember addig él, amíg meg nem hal. A többi mese habbal.

Kongó termek, üres falak között hogyan őrzik meg nagyságod nyomát?

- Ha nagyon sok jólnevelt, illedelmes szóba csomagolják, akkor igazság lesz a hazugságból? - Nem. Ami nem igaz, arról akármilyen szép hosszan beszélhetnek, körülírhatják vagy becézhetik, ha egyszer nem az igazat mondod, akkor hazudtál. Függetlenül a körítéstől.

Nem az a baj, ha akármilyen szavakkal fejedre olvassák a hülyeségedet. A hülyeség a baj.

- Mondd, mit gondolsz, az áldozat mindig tudja, hogy áldozat? - Nem mindig, Pacsirta. Sőt, nyugodtam mondhatom, nagyon ritkán tudja.

Nem rossz ez a világ. Kerek a föld, forog is. Jól van megteremtve.

Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit se tehetsz.

Tudod, én azt hiszem, az mindig mindegy, hogy rossz szándékból vagy csak butaságból, oda nem figyelésből ölnek. Az áldozatnak mindenképpen mindegy.

Jó lesz idejekorán rendőrkordont vezényelni a jövő köré. Mert gondold csak el, gyalogolsz büszkén, boldogan, elöl a jövőbe, a többiek meg, ne adj Isten, másfelé kanyarodnak, igen kínos volna az. Tenned kell valamit védekezésül, ne mászkálhassanak összevissza más irányba, mint amit bölcsességed megszab nekik. Ha egyetlen pillanatra nem ügyelsz nagyon, ott maradhatsz a jövőben magad. És se ma, se máskor, soha senkit nem érdekel az, amit csinálsz.

Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben.