Párbeszéd
- A tévében miért ilyen csodálatos minden? És miért jó mindig minden mindenkinek? Tényleg van ilyen? (...) - Mert a televízió ablak egy másik világra. Csodaország varázslatos birodalmába. Ott minden nagyon-nagyon hasonló ahhoz, ami nálunk van, mégis minden más. Ott az emberek mind boldogok, és mindenkinek minden sikerül. És mindenkinek van elég pénze.
- Mi van az olyan dolgokkal, amiket képtelen vagyok megbocsátani? - Akkor bocsáss meg magadnak, amiért nem vagy képes rá. És a megbocsátás megbocsátást szül.
- Szerelmes vagyok beléd. (...) - Azt hiszem, te vagy a világ legkedvesebb embere - de én nem vagyok beléd szerelmes. - Majd teszek róla, hogy belém szeress. - Az nem jó. Nem akarom, hogy tegyél róla. (...) Én jobban tudok gyűlölni, mint szeretni.
- Mit csinálsz, ha becsap az, akit szeretsz? Ha rendesen átver? - Megpróbálom nem szeretni. - És sikerül is? - Nem, azt hiszem nem.
- Tudod, hogy mi az egyedül helyes és illő dolog, mikor az ember azt hallja, hogy a barátjáról rosszat beszélnek? - El kell jönni hozzá azonnal, (...) úgy, ahogy én tettem. - Nem! Azt kell mondanod, hogy egy szót sem hiszel az egészből.
- Értsd meg, hogy közöttünk a barátság úgyis lehetetlen... mi egészen... más szférákban forgunk. Nem abban az értelemben, ahogy fél évszázaddal ezelőtt mondták, hanem csillagászati értelemben. - Egyszóval sohasem lehet közös keringési pályánk? - Hacsak nem történik valami kozmikus katasztrófa...
- Nagyon jóképű vagy. Nagyon-nagyon jóképű. (...) - A fenébe. Reggel utálni fogod magad ezért.
- A házasság maga a vég. - Szerintem meg a kezdet. - Armageddon. - Születés. - Rabiga. - Rendszer. - Egy nő szolgálata. - Élő és működő kapcsolat. Két ember szövetsége, esetleg gyermekáldás a magányos öregség ellen.
- Most még kiábrándult és üres vagy, mert megundorodtál magadtól is, minden mástól is. Megtapasztaltad milyen mély, erős, szívós, ösztönös és tudattalan gonoszság lakozik a lelked mélyén, és milyen könnyen feltörhet onnan! De most, hogy ezt már tudod, csak pár lépés választ el attól, hogy felébreszd magadban a jót is! Ha azt még nem is sejted, hogy mit kellene tenned, de azt már igen, hogy mit nem! Korábban talán ösztönösen voltál jó, most majd tudatosan válhatsz azzá. Muszáj lesz. Különben tényleg csak egyetlen megváltás létezhet számodra. - De mi haszna van a jóságnak, ha az kényszerűségből fakad? - Épp ez a szép benne! Ha egyszer valóban jóvá válsz, már nem fogod kényszerűnek érezni, nem fogod úgy gondolni, hogy csak azért vagy jó, mert ez kötelező, mert csak így kerülheted el a keserű sorsot. Hiszen jónak lenni nem börtön, nem iga és nem mártíromság: jónak lenni jó! S a jóságnak csak egyetlen fizetsége van, amit azonban keményen behajt: mások boldogsága.
- Hogyan segíthet egy könyv? - Mit gondol, mire jók a történetek? Ezek a történetek, a klasszikusok? Oka van annak, hogy mind ismerjük őket. Azért vannak, hogy megbirkózzunk a világunkkal, a világgal, aminek nem mindig van értelme.
'Jó hogy hiszed Istent' szólt recsegő hangján 'de félni ne a bűntől félj annyira' 'hanem?' 'a rosszkedvtől'.
- Miért kételkedel az érzékeidben? - Azért (...), mert egy csekélység is megzavarja őket. A gyomromnak egy könnyű rendetlensége csalót csinál belőlük.
- Az emberi természet nem változik. - Ezt elismerem, uram, de a gondolkodás formáit megváltoztatja az idő. Az önérdek hajszolása olyan gondolkodási forma, amely kiveszendőben van. - (...) Az, hogy az ember a maga dolgával törődjék, nem gondolkodási forma (...), hanem ösztön!
Facebook
Pinterest