Párbeszéd
- Minden bajra lehet gyógyírt találni, és gyakran megesik, hogy ez a gyógyír mindössze egy szó. - Megbocsátás. Félretenni a büszkeséget.
- A félelem néha hasznos dolog. - Ellenkezőleg (...)! A félelem néha ölni tud.
- Ez a férfi leigázta az egész világot! (...) Hát te mit tudsz felmutatni? (...) - Én leigáztam a világ leigázásának vágyát.
- Ha Isten nem létezik, akkor az ember sem létezik. - Ez tiszta badarság, apa, nagyon jól tudod. Mi itt vagyunk. Én itt állok előtted. Be tudom bizonyítani - mondtam, és megtapogattam a kezem-lábam. - Akkor voltaképp minek foglalkozol azzal, hogy az Isten teremtette az embert, vagy az ember teremtette az Istent? Isten mindkét esetben létezik. - Nem, apa, ha az ember találta ki az Istent, akkor Isten nem létezik. Csak az emberek agyában létezik.
- Miért nem mondod el a teljes igazságot? - Mert az igazság fájdalmas. - Sose félts te engem, kemény fából faragtak. - Nem téged féltelek. A mesélőnek olykor sokkalta nehezebb dolga van, mint a hallgatóságának.
- A halál nem más, mint álom! - Igen, igen, csak éppen az a különbség, hogy ha meghaltál, és valaki elkiáltja magát, hogy "Ébresztő, kész a reggeli!", akkor sokkal nehezebben találod meg a papucsodat.
- Ha az Esthajnalcsillagnál kívánunk valamit, biztosan valóra fog válni. (...) - Igen. Kívánj valamit, amit tiszta szívből szeretnél. De ne feledd, Tiara, hogy a csillag nem képes egymaga valóra váltani. Neked is tenned kell azért, hogy sikerüljön, de utána tied lesz mindaz, amiről álmodozol.
- Azt akarod, hogy így emlékezzenek rád? - Rám senki se emlékezzen. Az azt jelentené, hogy meghaltam.
- Akit egyszer szerettél, az nem múlik el. Lehet belőle gyűlölet, vagy barátság, vagy bármi. De nem múlik el. Ha bajban lenne, a világ végére is utána mennék. Kérdés nélkül. Elég lenne egy ölelés. - Akkor miért nem vagytok együtt? - Mert ha együtt vagyunk, előbb-utóbb boldogtalanná tesszük egymást.
- Tudod, hogy mondják... ha szeretsz valamit, útjára engeded. - Mi lesz, ha nem jön vissza? - Van, ami visszajön, van, ami nem. (...) Én mindenesetre mindig vissza fogok jönni hozzád. - Te nem ragyogsz. (...) - De igen, ha veled vagyok.
- Hogy érzed magad? - Biztonságban. Mikor veled vagyok, annyira biztonságban érzem magam, mintha otthon lennék.
- A szerelem nem (...) múlik el. - Soha nem mondtam, hogy már nem szeretlek. Csak megállapítottam, hogy már nem az vagy, akibe beleszerettem.
- Mit gondolt Isten, amikor nőket teremtett? - Jóvá akarta tenni, hogy megteremtett minket. Hiszen a legtöbbünk büdös, szőrös barom, fél lábbal a barlangból. A nőkkel Isten túltett önmagán. Az összes teremtménye közül van-e a nőknél tökéletesebb? A nyakuk hajlata, a derekuk íve, a bőrük lágysága, keblek százféle formában és méretben.
- Milyen a mennyország? (...) - Remélem, olyan, amilyet szeretnénk, ha már előtte el kell viselni az életet.
Facebook
Pinterest