Párbeszéd
Az egyetem nagyszerű tapasztalat lesz, segíteni fog felnőni. - Tényleg? - Visszatekintesz majd, és rájössz, milyen naiv is voltál.
Sierva María akkor kérdezte meg tőle, igaz-e, amit a dalok mondanak: hogy a szerelem mindent legyőz. - Igaz - mondta a márki -, de jobb, ha nem hiszed el.
- Akárhányszor eldöntöm, hogy továbblépek, van bennem egy rész, ami képtelen elengedni őt. (...) - Majd egyszer megismersz valakit, őrülten bele fogsz szeretni, és rájössz, hogy továbbléptél anélkül, hogy észrevetted volna.
- Mindig idegeneknek meséljük el a legféltettebb titkainkat. - Szerinted miért van ez? - Talán mert ők nem tudják felhasználni ellenünk, amit hallanak.
- Így működik az emlékezet. (...) Az elfeledett dolgok az engedélyünk nélkül tűnnek el, majd anélkül bukkannak fel újra. - Néha pedig hiányosan és torzan kerülnek elő.
- Mi az a csoda (...)? - Isten cselekedete. - És mi Isten cselekedete? - Amikor Isten lehetővé teszi a lehetetlent.
- Hogyan imádják az Istent Eldorádóban? - Sehogysem imádjuk (...), nincs mit kérni tőle, mindennel elárasztott, amire szükségünk van; folytonosan köszönetet mondunk neki.
- Ez a könyv nem is új, ezt már valaki használta! - kiáltott fel Felicity. - Azért nem gondoltam volna a Félszeg Emberről, hogy ennyire zsugori! (...) - Ezerszer jobban örülök ennek a könyvnek, mint egy újnak. Ez a könyv az övé volt - százszor is végigolvasta, szerette, barátságot kötött vele. Egy új könyv, ami éppen hogy kikerült a boltból, egészen más lenne. Nem lenne jelentése.
- Hogy néz ki egy apuka? (...) - Olyan, mint a kötéltáncos a cirkuszban. Mindenkivel szeretné elhitetni, hogy amit csinál, az óriási művészet, de azért látni rajta, hogy csak azért imádkozik magában, hogy átevickéljen a túloldalra.
- Én mindig szeretni foglak. - Honnan tudod? - Tudom. - Honnan tudhatod, mi lesz tíz év múlva? - Mindegy. Ha nem tudom, hogy honnan, akkor is tudom. - Látod, én nem tudom, mi lesz tíz év múlva. De azt tudom, hogy olyan jó lenne, ha akkor is szeretnélek. Olyan jó lenne, ha akkor is szeretnél.
- Szerelmes vagy...? Kövesd az oroszlánszíved! (...) - Mondjam el, hogy, mit érzek? - Igen, kivéve, ha nem vagy biztos az érzéseidben. Mert, ha feltöröd azt a kagylóhéjat, azután meggondolod magad, ő előbb hal bele a magányba, minthogy valaha is újra bízzon valakiben.
- Rád őrangyal vigyáz. - Nem hiszek az angyalokban (...). Abban hiszek, hogy én vagyok a saját szerencsém kovácsa!
- Ki az erős? (...) - Az, aki egyedül barangol éjszaka. Pedig fél a sötétben. Az, aki farkas verme előtt várakozik. És reszket, mint a nyúl, hallva az üvöltést. Az, aki elbúcsúzik, aki letérdel, aki összesározza magát. Aki nyakig merül a zavaros folyóban. Aztán a kétségbeesés pillanatában kiterjeszti átfagyott kezét, hogy virágokkal díszítse a haját. Az ilyen ember erős.
- Ön az egyetlen ember, aki önt valaha is zsenialitással vádolta. - Viszont én vagyok az egyetlen ember, akinek a rólam alkotott véleményére adok is valamit.
Facebook
Pinterest