Párbeszéd
- Ó papa! (...) Lennék csak a felesége, majd megváltozna minden! - Igen? Megváltozna? (...) Akkor ugyancsak keveset tudsz a férfiakról. Soha még asszony nem teremtett új embert a férjéből.
- Hogy érted, hogy mi vagyok? - Úgy, hogy nem tudom, mi vagy. Lehetőség vagy probléma.
- Tényleg az a tökéletes ember, aki teljesen konfliktus- és problémamentes? - Nem, az a lobotómiás. (...) Ne sterilizáld az érzelmeidet. De tudjad, mikor nem szabad kimutatni ezt-azt.
- Nem lépek kétszer ugyanabba a pocsolyába (...). - Oh, ezt tudom: inkább új pocsolyákat készítesz magadnak, és egyesével trappolsz bele.
- A balesetem után megfogadtam, hogy többé nem fogok félni. - A haláltól? - Igen. És... és az élettől sem.
- A fehér ruhát be lehet festeni. A fehér lapot teleírni; a fehér fényt megtörni. - És akkor már nem fehér. (...) Aki megtör valamit, hogy megtudja, mi az, letér a bölcsesség ösvényéről.
- El tudod képzelni, mennyi munkával jár két összetört szívet megragasztani? - Ha rajtam múlik, a te szíved nem fog összetörni. Életem legfontosabb feladatának tekintem, hogy boldoggá tegyelek. - Teljes munkaidős állás! - Én is így gondolom.
- Egyszer fent, egyszer lent, nem igaz? (...) - Ha a kilóimról és a bankszámlámról beszélsz, akkor a válasz sajnos, igen - és ebben a sorrendben.
- Remélem, nem tartja udvariatlanságnak, ha megállapítom: maga az ismeretségünk első félórájában annyit hazudott, hogy az egy hosszú házaséletre elég lenne. (...) - Minden férfinak ez a baja. Olyankor és olyasmit kérdez, amikor és amire hazudni kell.
- Nincs értelme (...), a lehetetlent nem hiheti el az ember! - Szerintem nincs elég gyakorlatod (...). Én a te korodban naponta fél órán át csak ezt gyakoroltam. Volt úgy, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhittem.
- Azt hiszem, kezdek beléd zúgni. (...) - Helyes. Szerintem én is kezdek beléd zúgni. Zúgjunk tovább együtt, még nem akarom kioldani az ernyőt.
A párok, ahogy öregszenek, egyre kevésbé hallják meg egymás szavát? Állítólag a férfiak elveszítik azon képességüket, hogy meghallják a magas hangokat és a nők pedig a mélyet. Azt hiszem, így hatástalanítják egymást. Szerintem a természet így oldja meg, hogy a párok együtt öregedhetnek meg anélkül, hogy megölnék egymást.
- Szerintem nem érted, milyen életszakaszban járok most. - Pontosan tudom, hogy hol jársz. Élvezed a függetlenséget és nem akarsz kötöttséget. Én magam is éveken át így éltem. De én már nem erre vágyom.
- Szerinted tudnál bízni benne megint? - Szeretném megpróbálni, de meghúztam a vonalat. A megcsalással vége mindennek. Mit mond ez rólam? - Hogy egy emberi lény vagy, aki megérti, hogy az élet nem csak fekete és fehér. Megbocsátani valakinek mutathatja az igazi erőt.
- Rettegek. - Miért? - Tizennyolc éven keresztül egy ablakon át néztem a világot, arról ábrándozva, milyen lehet, amikor a fények kigyúlnak az égen. Mi van, ha mégsem olyan lesz, mint amilyennek megálmodtam? - Olyan lesz. - És ha olyan lesz? Utána mihez kezdjek? - Szerintem ez benne a legjobb. Keress egy új álmot.
Facebook
Pinterest