Párbeszéd
- Minden csalás, amiért az ember nem volna hajlandó meghalni. (...) - De az csak nem csalás egészen, amiért az ember hajlandó élni egész erejével?
- Valaki azt mondta: élet és szerelem a férfi számára kettő, a nő számára egy. - Igazán? Elfogult volt az illető, hidd el. A féltékeny férfiak például éppúgy nyöszörögnek és hisztériáznak, mint a féltékeny nők.
- Nem akarok az életed értelme lenni. Esetleg egy darabig. - Miért mondod ezt? - Gondoltam, örülsz. Minden férfi örül, ha előre fölmentik a felelősség alól.
- Mit jelent az, hogy "hello"? (...) - Én mindig úgy véltem, azt jelenti, hogy "hello". - Pedig nem azt jelenti (...). Azt jelenti, hogy "Ne beszéljünk semmi fontosról". Azt jelenti, hogy "Mosolygok, de nem figyelek, úgyhogy menj el".
- Maga a halottaiba beteg. Meglátogatják, és elszívják az életerejét. Az orvostudomány itt nem használ. - Akkor vigye haza a hagymakoszorút. Az én halottaimat nem lehet ilyesmivel távol tartani. Azok bennem vannak.
- A holtak emléke gyorsan fakul (...). - Vagy örökké éget, bánatkorommal szórva be minden napot.
- Szívem, tudom, hogy neked most úgy tűnik, hogy a szépség a legfontosabb dolog a világon, de hidd el, nem az. - Te modell voltál! - Igen, az voltam. És világéletemben mindig dicsérgettek, hogy milyen szép vagyok, úgyhogy én soha nem gondoltam, hogy keményen kell tanulnom, vagy barátságokon dolgoznom, pláne nem önmagamon, soha. Majd abbahagytam a modellkedést és rájöttem, hogy belül üres vagyok. És nem akarom, hogy te is ilyen légy. Azt akarom, hogy bátor legyél és vicces és ötletes. Nem csak egy burok. Legyen igazi klassz, gazdag belsőd. Megígéred, hogy megteszed magadért? - (...) Mikortól sminkelhetem magam? - Tudod mit? Akkortól, amikor rájössz, hogy igazából nincs rá szükséged.
- A magánélet modern dolog. A régi kisvárosokban nem voltak titkok! (...) - Épp azért költöztek az emberek a kisvárosokból a nagyokba, mert nem voltak titkok. - Sokan pedig maradtak, mert a magánélet hiánya közösséghez tartozással párosult. Kapcsolatokkal.
- Mi a valóság? - Amit a többség annak tart. Nem feltétlenül a legjobb, és biztosan nem is a leglogikusabb, de ez felel meg leginkább a közösségi érdekeknek.
- Nem szeretsz már? - Nem tudom. (...) Azt hiszem, még mindig szeretlek. Csak éppen nem érzem.
- Félek. - Ki nem? A félelem természetes dolog. Csak ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad.
- Mi köze a vagyonnak, a nagyságnak a boldogsághoz? - A nagyságnak vajmi kevés (...), ám a vagyonnak nagyon is sok köze van!
- Nagyravágyó vagyok, igen! Mindent el akarok érni, amit csak képességeim révén elérhetek! Úgy vélem, ez nem kevés! Ám terveim közt nem szerepel aljasság, hamisság, árulás. - Nehéz ám mindent elérni, s közben tisztának maradni. (...) - Hát akkor majd a mindenből engedek, nem pedig önmagamból!
- Mondd, szerinted létezik egyértelmű igazság? - Igen. Mindenkinek a magáé. Ez minden konfliktus forrása.
- A világban egyetlen törvény van, egyetlen biztos pont, egyetlen általános igazság: a kauzalitás. Akció-reakció, ok és okozat. - A lánc elején egy döntés van. - Nem! A döntés joga csupán illúzió hatalmasok és elnyomottak között.