Böszörményi Gyula
Közel, nagyon közel kerültünk a Pokolhoz. Sőt, talán benne élünk.
Aki létezik, annak útja is van. Én pedig egyelőre nagyon is létezem, csak... Csak épp eltévedtem.
Fogjátok meg egymás kezét, érintsétek meg egymás lelkét, de hagyjátok békén a másik szívét!
Harcoltak, megbékéltek, városokat emeltek vagy tiportak el, szerettek s gyűlöltek évezredeken át. Uralták a lapályokat, hegyeket, erdőségeket, sivatagokat, és a varázserő síkját - de önnön lelkük fölött gyakorta elvesztették hatalmukat.
A méz tömény napsugár, sűrű cukor, kacagó szeretet.