Böszörményi Gyula

Apróságokon múlhat, hogy mit hoz a jövő.

Úgy szép a lány, ha titokzatos.

Apró, látszólag jelentéktelen részletekből áll össze végül az igazság.

Senki nem tudta róla, sőt, még önmaga előtt is titkolta, hogy azért ragaszkodik annyira a törvények betartásához, mert a lelke mélyén úgy érezte: egyetlen apró kis rendbontás is elegendő lehet ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol, s a világ kiforduljon a sarkaiból.

Ebben az országban kétféle ember él. Vannak az idióták, meg még idiótábbak.

- Hát hová lettek ebből az országból a normális emberek?
- Diliházba csukatták magukat, hogy legyen egy kis nyugalmuk.

A valóságot, ami körülvette, legtöbbször nem sikerült szeretnie. Az emberek általában durvák, közönségesek és hangosak voltak.

A fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. A jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a "jóság" megszűnik létezni, hisz nincs semmi, amihez képest "jók" tudnánk lenni.

Csak az fontos igazán, amit álmainkban mondunk, mert csak álmainkban merünk teljesen őszinték lenni.

Gyönyörű, nem igaz? Persze, csak úgy ismerheted meg, ha hagyod, hogy beléd szúrjon. Ilyen a szép gondolatok természete.

Csak akkor merengj a múlton, ha tökéletes biztonságban tudhatod magad.

Az ember hiába igyekszik rátalálni a pillanatra, amikor a katasztrófák sora kezdetét vette, rá kell döbbennie: mindennek van valami előzménye.

Van, aki méreggel irtja a gyomot, és azt hiszi ez elegendő ahhoz, hogy a kert tökéletessé váljék. Ő nem gondol a vegyszer által elpusztított virágokra. (...) Más viszont kapával végzi ugyanezt a munkát, lassan és kínkeservesen, ám végül mégis többre megy, mert neki sikerül megóvnia az értékes növények gyökerét, s csupán a gazzal végez.

Az élet egy bonyolult valami, ezt már rég megtanultam.

Csupán az tekinthető szerencsétlennek, akit végképp elhagyott a remény.