Párbeszéd
- Lehetetlennek tartja, hogy Isten végtelen, hogy nincsenek részei? - Igen. - Akkor most mutatok magának valamit, ami végtelen, és ugyanakkor oszthatatlan. Egy olyan pont, amely mindenütt végtelen sebességgel mozog; ez a pont ugyanis mindenütt egy, de mindenütt oszthatatlan egészként van jelen. Ez az imént maga által lehetetlennek vélt természetes tény legyen annak a bizonyítéka, hogy létezhetnek más hasonlók is, csak még nem ismeri őket. Ne azt a következtetést vonja hát le tanulmányaiból, hogy nincs több tanulnivalója; hanem azt, hogy még végtelen sokat kell megtudnia. A végtelen mozgás, a mindent betöltő pont, a nyugalom mozzanata: oszthatatlan és végtelen, mennyiség nélküli végtelen.
- Istennek jó oka volt rá, hogy határt szabott az emberi életnek. - És mi volt ez az ok? - Hogy értékessé tegye.
- Sajnos, engem a bűntények a legkevésbé sem érdekelnek. - Örömmel hallom (...), hiszen eszerint nincsenek bűnös titkai.
- Annyira hozzá vagy szokva a csodákhoz, hogy magától értetődőnek találod őket. - Ami létezik, az magától értetődik.
- Jobb elkerülni a hibát, mint utána abba fektetni időt és energiát, hogy a következményeit próbáljuk kijavítani. - Van ennek a hozzáállásnak egy hátulütője: nem azt tanulja meg, hogyan álljon fel, hanem, hogy ne essen el.
- Istenem, de mi van, ha nem kellek neki? - Akkor vonítani fogsz a fájdalomtól. Aztán összeszeded az életed darabjait, és mész tovább. Az én lányom erős.
Porto-Riche így szólt egyszer hozzám: "Fiam, elfecséreltem az életemet. Szórakoztam. Nem dolgoztam." Azt feleltem: "Renan így beszélt: barátaim, elfecséreltem az életemet. Dolgoztam. Nem szórakoztam."
- Szóval te jelentőséget tulajdonítasz a születésnek és a neveltetésnek? - Lehet, hogy régimódinak fogsz tartani, de azt hiszem, hogy semmi jó sem származik abból, ha az ember más társadalmi osztályból nősül. - Teljesen egy véleményen vagyok veled, barátom. Száz eset közül kilencvenkilencben valóban így van. De rendszerint a századik esetről van szó, ha rá kerül a sor, mert ebben reménykednek a fiatalok.
- Nem jobb-e inkább a tudatlanság homályában, a szív szavát követve élni? - Aki sokat tud, barátom, az többet bánkódik. - És aki a tudását gyarapítja, az szaporítja a szenvedéseit.
- Mitől vagy ennyire biztos abban, hogy sikerrel jártok? (...) - Ezt nevezik vak hitnek, barátom.
- Az élet gyönyörű (...). Nézd csak meg egyszer a napfelkeltét a rét illatozó virágai között pihenve, vagy csodáld meg a nyárvégi csillaghullást! Olvass el néhány igazán izgalmas könyvet, és merülj el a gyermekek önfeledt mosolyában. Ússz egy jót egy tiszta vizű hegyi tóban, és fuss az őszi ruhába öltözött, színes levelű fák között! Lásd meg az emberekben a jót, és a te létezésed is jobbá válik! - Mindez nagyon szépen hangzik, de nem győztél meg (...). - Barátom, Gabriel virágnyelven azt tanácsolta neked, hogy légy szerelmes, és akkor számodra is szebbé válik a világ!
- A barátom egy idióta. Ennyit sikerült elérnie az életben. - Mindenkinek szüksége van célokra. - Igaz.
- Könnyű magának, anyám... mert maga varázsló. - Ilyen szamárságot még gyerekkorodban sem mondtál. Nem vagyok varázsló, hanem csak azt tudtam, mikor kell valamiről lemondani ahhoz, hogy később mást megnyerjek.
- Anyám azt mondta: ha Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat. - Igen, de vigyáznod kell a nyamvadt előszobákkal.
Facebook
Pinterest