Párbeszéd
- Tehát sokízű a szerelem? - Csak annyira, mint egy ünnepi vacsora. De az is aperitiffel kezdődik. Ha átugrod az étvágygerjesztőt, vacsora után már nem fog ízleni. - És a szerelemben mi az étvágygerjesztő? A nagy nyitány? - A várakozás az első csókra érett pillanatra. A sok-sok kis remegés, ami ott dobol az ereidben és felforgatja a véredet. Aztán az áhítat, ami körüllengi az első tétova csókot és egy a hajadon végigfutó simogatása, amelybe belebizseregsz a talpadig... Ha mindezen átsiklasz, mint egy lengő ajtó, olyat hagysz magad mögött, amit soha meg nem találsz.
- A betegségeket kezelem. A betegeket csak arra találták ki, hogy a munkánkat nehezítsék. - Szóval megpróbálja kizárni az emberségfaktort az orvostudományból? - Ha nem beszélünk velük, akkor nem hazudhatnak, és mi sem hazudhatunk. Az emberség túl van értékelve.
- Elvehetitek a mobilunkat, elvehetitek a kocsinkat, de az álmainkat soha. - Igen, mert amikor alszunk, akkor látjuk őket.
- Te, Mikulás! - szólt nagyot ásítva, miután szárnyrakeltek egy újabb város felé. - Mondd, te kitől kapsz ajándékot!? - Az én ajándékom a gyermekek mosolya...
Karácsonykor senki ne legyen szomorú! (...) Éppen ezért: mosolyog és vidám! Méghozzá azonnal!
Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.
- Akkor légy olyan kedves, és teljesítsed utolsó kívánságomat - kérte Buddha. - Vágd le azt az ágat.
A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:
- És most?
- Tedd vissza! - kérte Buddha.
A bandita felnevetett:
- Ha azt hiszed, hogy ezt bárki is meg tudná tenni, hát bolond vagy.
- Ellenkezőleg. Te vagy a bolond, amiért azt hiszed, hogy hatalmas vagy, mert sebesíteni és rombolni tudsz. Pedig az gyerekjáték. Aki igazán hatalmas, teremtésre és gyógyításra képes.
A dühöngő kos képes egy falat ledönteni, de még egy rést sem tud helyrehozni.