Párbeszéd
Ha megnézzük, az anorexia kicsit olyan, mint a vallás. (...) Az anorexiás is szenvedni akar, imádja a fájdalmat, az áldozatot, és azt hiszi, hogy mindenki őt nézi, vele foglalkozik, és különben is, az egész világegyetem körülötte forog. Meg a testsúlya körül!
- Szerinted a vallás lényege csak ennyi? Reményt adni az embereknek? - Az Ószövetség félelmet és bűntudatot gerjeszt, az Újszövetség erkölcsi törvényeket ad, amiket nálam jobb filozófusok és költők adtak a számba. De a tanítást nem gyakorolják. Mesékből építenek egyházakat.
- A mi vallásunk csupán csak egy jóslatot ismer. - Mondd. - Ahogyan Isten akarja.
- Mi a művészet? - Betegség. - A szerelem? - Káprázat. - A vallás? - Divatos pótszer, a hit helyett.
- Van egy ország, ahol mindenki szolga és úr egyszerre. És egyenlő. Mindig, az év minden napján. - Melyik az az ország? - Krisztus országa. - Az fönn van, a felhőkben. - A lélekben van.
- Az értelmes embereknek ugyanaz a vallásuk. - És, könyörgök, mi? - Az értelmes emberek erre sosem válaszolnak.
Tőlem még olyan szellemes válasz sem telik, mint Newtontól, a nagy tudóstól, aki mélyen hívő ember volt. Valaki gúnyosan kérdezte tőle: "Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?" A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék vasreszeléket és szétszórta az asztalon. - Szedje össze - mondta az idegennek. - Nem tudom - felelte az. Erre a tudós kivett a zsebéből egy mágnest, és a vasreszelék fölé tartotta. Mind hozzácsapódott. Egy szempillantás alatt, az utolsó szemig. - Nos, valahogy így! - felelte szerényen a tudós. - Engem máris magához vonzott.
- Azon tűnődöm, mi lesz a betűkkel, amiket az emberek írás közben kihúznak, kitörölnek, kiradíroznak. Hová lesznek azok a számkivetett, eltaszított, félredobott betűk? Lehetséges, hogy elkeseredett hordákba gyűlnek? Belőlük lesznek a gonosz írások? A rossz könyvek? - Meglehet. És mi van, ha nem mindegyik számkivetett keseredik meg? Ha a töröltek közül többen úgy értékelik, hogy voltaképpen elnyerték a szabadságukat? Még az sem kizárt, hogy az ő soraikból jönnek a graffitik.
- Az emberiség egy hatalmas, kreatív termelőrendszer, elég rosszul megszervezve, de működik, ontja a javakat. A politikai lopás csupán jól működő mechanizmus arra, hogy a javak a fogyasztókhoz kerüljenek. Mégsem lehet mindent kidobni. - Most gúnyolódsz velem? Néhánynak minden, soknak semmi? - Ez se igaz, az a néhány csak a hatalomból kap mindent, a javakat visszaosztják, senki sem tud tízszer annyit enni vagy ötven jachtot úsztatni, ezért alkalmazottaik vannak, szolgáltatásokat vesznek igénybe, és így szétosztják a tulajdont, amit a politikában szereztek. Különös mechanizmus, de az emberiség ekkora tömegben így működik.
- Bízni kell a körülményekben. (...) - Akár a sors kegyére is hagyatkozhatnánk, ha már mindenképpen bízni akarunk valamiben.
- Semmilyen jó dolog nem csoda, semmi, amiben örömünket leljük, nem álom. - Te azt mondod, hogy a világ álom, márpedig néha örömünket leljük benne. Naplementékben. Felhőkben. Az égboltban. - Nem. A kép álom. A szépség valóság. Érted, mi a különbség?
- A remény talán nem jó dolog? - Felemelheti az embert, de ugyanakkor le is taszíthatja, és akkor inkább ne reménykedjek. - Hátha ezúttal fent maradsz.
- Korai szívkamra-összehúzódást kapok tőled. - Remélem, az jó dolog. - Kihagy tőled a szívem.
Facebook
Pinterest