Ian McEwan
1948. június 21. — angol író
A hosszú házasságokban testvérekké válnak a házasfelek.
Akár fiú, akár lány az ember, semmi sem lealacsonyítóbb, mint megtagadni tőle a tanulás jogát és a tisztes, valódi munka méltóságát.
Ha a kisebbik rossz kívánatosabb is, nem feltétlenül jogszerű.
A hangjegyek világos emberi üzenetre törekszenek, de igazából nem jelentenek semmit. Csak színtiszta gyönyörűséget. Vagy mindenkire egyformán kiterjedő szeretetet a legkevésbé körülírt, legtágabb értelemben.
A vér minden emberinek a lényege. A vér a lélek, maga az élet. És ahogy szent az élet, a vér is az. A vér jelképezi az élet ajándékát, amelyért minden élő lélek hálával tartozik.
A Sátán elképesztően ravasz. Elültet az emberek fejébe valami ostobán sátáni gondolatot, mondjuk, a gyermekbántalmazásét, aztán hagyja, hogy megcáfolják, és mindenki megnyugodjon, hogy ő igazából nem is létezik. Ilyenkor aztán szabadon garázdálkodhat.
Minden nagy költőnek szenvednie kell.
Ha megnézzük, az anorexia kicsit olyan, mint a vallás. (...) Az anorexiás is szenvedni akar, imádja a fájdalmat, az áldozatot, és azt hiszi, hogy mindenki őt nézi, vele foglalkozik, és különben is, az egész világegyetem körülötte forog. Meg a testsúlya körül!
Jólét, jóllét - csak a társadalomba ágyazva értelmezhetők.
Az írókat azért fizetik, (...) hogy "úgy tegyenek, mintha", és tudjanak épp annyit meríteni közös valóságunkból, amennyi az általuk kitalált világ hihető tálalásához kell. Úgyhogy csak semmi huncutság, az írásművészet nem alku tárgya, az író nem lehet hűtlen az olvasóhoz, hogy álruhát öltve folyton át- meg átlépje, oda-vissza, a képzelet és a való határát.
Egy zaklató éppúgy összekovácsolhat egy családot, ahogyan szét is zülleszthet.
Még a legközlékenyebb és legkölcsönösebb szerelmi kapcsolatban is majdnem lehetetlen néhány hétnél tovább fenntartani a kezdeti elragadtatott állapotot.
Facebook
Pinterest