Párbeszéd
- Azt mondják, az az igazán erős ember, aki tud sírni. Miután kisírja magát az ember, történjék bármi, utána sokkal jobban tudunk hozzáállni a problémákhoz. - Igaz. De ugyanakkor az, hogy tudsz sírni, mikor sírnod kell, azt is mutatja, mennyire erős vagy.
- Neked magyarázzam, hogy milyenek a nők? A talány csúcsa. Veszélyesek. Szeszélyesek. Egy rossz szó és kitapossák a beledet. Gátlástalanul vájkálnak az ember agyában, hogy rákényszerítsék az akaratukat. Bosszantóbbak nem is lehetnének. - Hol lennénk mi, nagy és erős férfiak, a lányok nélkül? Ha nem élnének nők, mi sem feszíthetnénk ám, ezt sose felejtsd el! A legvadabb nő is szereti a férjét, kedves hozzá és jobb emberré változtatja.
- Miért csinálják? Miért áldozzák fel az emberek az életüket? - Ha valaki eltávozik, annak vége. A múltja, a jelenne, sőt még a jövője is eltűnik. Bevetésen a halál, dicsőn vagy dicstelenül, de mindig túl gyorsan érkezik. Nem válogat. Ám még a halálukon levőknek is vannak álmaik. Abban viszont mind megegyeznek, hogy vannak számukra fontos dolgok: szülők, gyermekek, barátok, szerelmek. Azok, akik pótolhatatlanok. Megbíznak egymásban és segítenek. Azok, akikkel születésünk pillanatában találkozunk, és a halálunkig mellettük élünk. Végül ezek a láthatatlan fonalak az idő múlásával erősebbé válnak a legerősebb kötélnél. Nehéz elmagyarázni. Mindannyian a kör részei vagyunk. A kör pedig a mi családunk.
- Ha megismernéd az igazi énemet, nagyot csalódnál. - Akkor okozz nekem csalódást, (...) másképp tényleg nem tudnék lemondani rólad.
- Te hogyan gyógyítanál meg egy összetört szívet? - Öö... orvosi beavatkozással? - Lehet, hogy tényleg muszáj lesz újból szerelmesnek lennem.
- Ha anyai ösztönről beszélünk, akkor az olyasvalamit jelent, ami megvan minden egyes nőben, kivétel nélkül? - Természetesen, kedvesem. Hiszen ettől nő egy nő. De persze attól, hogy megvan bennünk, még nem feltétlenül tudjuk, hogy hogy is fejezhetnénk ki. Nem lehet csak úgy bekapcsolni, de ha a szükség és a helyzet úgy kívánja, nem marad rejtve senkiben.
- Szerinted mikor hal meg egy ember? (...) - Amikor elkap egy gyógyíthatatlan betegséget? - Nem. Hanem akkor, ha elfelejtik.
- Hisz, bár küllemre különbözünk egymástól, az érzelmeink, amelyekkel másokat szeretünk, ugyanolyanok. - Az érzelmeink? - Igen. A mások iránt táplált pozitív érzelmek mindenkiben ugyanúgy fellelhetőek.
- Szerinted mit jelent az a szó, hogy élet? - Ezt nehéz megmondani, ugyanis az élet szó meglehetősen sokféleképpen értelmezhető. - Ezt hogy érted? - Mivel az emberek egyre több időt töltenek el robotok társaságában, az életről alkotott képük is lassan, de biztosan változik. Én úgy gondolom, hogy ők módosulnak, és nem a robotok.
- Szükségem van a segítségére! Minden segítségre szükségem van! Vagy valami útmutatásra! Félek. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne! De az igazság az, hogy nincsen ilyen útmutató. Az az igazság, hogy nekünk magunknak kell megtalálni az utat. És hogy nem segít senki. Hogy egyedül vagyunk. Mint a fűszál, olyan egyedül.
- Drága barátom, az ember mindig kiadja magát, hacsak meg nem fogadja, hogy egész életében csukva tartja a száját. A beszéd a leghatásosabb leleplezés. - Még akkor is, ha valaki hazudik? (...) - Igen, madame, mert nyomban tudni lehet, miféle az a hazugság.
- Nem szeretjük a hazugságot. - Tévedés! Csak nem szeretjük, ha kiderül, hogy valami hazugság volt, mert mindenki hazudik.
- Vágyom egy mesés karácsonyra. - Olyan nincs (...). Nőj már fel. Karácsonykor minden ember csupa stressz. Isznak, összevesznek a rokonaikkal, míg végül kiderül, hogy mindig is utálták egymást. Túl romantikus vagy.
Facebook
Pinterest