M. C. Beaton

Vitatnám, hogy a válás az érzelmi érettség jele volna (...). Arra utal, hogy az illető képtelen lendületben tartani a dolgokat, miután elcsendesült az a szép, gondtalan eksztázis.

Az álmokban az a szép, hogy mi írjuk a forgatókönyvet.

Manapság, amikor a nők egyre férfiasabban néznek ki, a férfiak meg inkább nőre hajaznak, már semmiben sem lehetünk biztosak. Lehet, hogy pár ezer év múlva teljesen uniszex lesz az ábrázatunk, és táblát kell hordanunk a nyakunkban, amivel jelezzük, melyik nemhez tartozunk. De az is lehet, hogy a nők rózsaszín ruhákat viselnek majd, a férfiak meg kéket.

Minden hölgy annyi idős, amennyinek egy férfi látja!

A szépség bizony veszélyes. (...) Csalóka, mert az emberek hajlamosak a szépet olyan jellemvonásokkal felruházni, amelyekkel a valóságban nem rendelkezik.

Az emberek képtelenek felfogni, hogy a szerelem tényleg vak. Azt hiszik, lelki társra leltek a szerelmesükben. Lerázzák magukról az egyedüllét embertelenségét, és már ketten vannak az egész világgal szemben. Így aztán összeházasodnak, és mi történik? Egy idő után átnéznek az asztal fölött a reggelinél, és egy vadidegent látnak.