Párbeszéd
- Talán ezen a karácsonyon tényleg havazni fog. - Soha nem havazik karácsonykor. (...) - Soha semmi nem végleges. - Kivéve a romantika halálát.
Imádom a dialógust. Nincs a történetmondásnak annál erőteljesebb eszköze; de a szerző nem teheti meg, hogy egyszerűen kitalál valamilyen dialógust a szereplőknek.
- Az embereknek mocskos a fantáziájuk. - Olyanok, mint a kutyák. Bármilyen mélyre is ásunk el valami kellemetlent, a kutya mindig kikaparja.
- Nem biztos, hogy minden igaz, amit az emberek mondanak. Csak pletykák. - Igen? És vajon hogyan születnek?
- Mi van az emberekkel? Tévéhipnózis, biolepedő, varázsinga, paradicsomos fürdő...?! Normálisak?! - Persze. (…) Végre keresik a kiutat a civilizációs stresszből. Lázasan, túlzásokkal, miként illik. A végén tán még a lelküket is megtalálják.
- Azelőtt azt hittem magamról, hogy jó ember vagyok, hogyha volt választásom, a helyes utat választottam. Újabban kezdem felismerni, hogy képes vagyok megtenni bármit, amit kell. - Tudod, mi vagy ezáltal? A tökéletes ügyfél.
Minden az enyém! - szólt a vas. Minden az enyém! - mondta az arany. Mindent elveszek! - szólt a vas. Mindent megveszek! - mondta az arany.
- Meg kell tanulnod, hogy az életben vannak fontosabb dolgok is, mint a pénz! - Igen, csak az a baj, hogy azok sok pénzbe kerülnek.
- Nem érzed, hogy más lenne az életed, ha gazdag lennél? - De, persze! De... jobb is? Mondjuk, nem kellene turistaosztályon repülnöm, de amit az életünk hoz, attól leszünk azok, akik vagyunk, igaz? Attól, hogy megbirkózunk a dolgokkal. És a jó dolgok nem attól lesznek édesebbek, ha gazdag vagy.
- Kérdezhetek valamit? Mi lesz a hóból, ha elolvad? - Természetesen víz. - Nem nyert. Tavasz lesz belőle.
- Ha most valami jót kellene kívánni (...), a tengerparton szeretnék a homokban feküdni, a napon, melegen és a kék eget nézni... Vette maga észre, hogy a napsütésnek milyen hangja van? Valami finom, ahogy a levegőt rezegteti és valami finom kis illata?... Nem lehet kielemezni, hol kezdődik a fény, a hang, az illat, csak a hatásán érzik, hogy rabul ejt. Tökéletes mámor. Az ember testetlen lesz és szállani kezd. Újra elsimította a haját: - De hát az ember nem adhatja magát végképpen oda a hangulatoknak... itt az élet és az egész mást kíván, nem álmodozást, hanem cselekvést, figyelmet, számítást... szóval minden mást, mint ami én vagyok.
A nyugati égbolt alját még a naplemente festette bíborszínűre, de már feljött a hold is, és a tó vize, mint egy nagy, ezüst álom nyújtózott a fényében. (...) - Nagyon hallgatag vagy, Anne... - Attól félek, hogy ha szólok, vagy megmozdulok, megtörik a csend - és vele a varázs, és szertefoszlik ez a szépség.
- Milyen gyerekesek tudnak lenni a férfiak. - Ez a teljességgel alaptalan állítás a nők egyik kedvenc kijelentése.
- Miért gondolják a nők, hogy csak manipulációval érhetnek el valamit? - Történelem, személyes tapasztalat, romantikus filmek.
- Az ember sose tudhatja a lányoknál! A csillagokat is lehazudnák az égről egy férfi kedvéért. - Az csak a jó szívükre vall.