Párbeszéd
- Változnak a szabályok. (...) - Vagy soha nem is voltak. Talán csak szokások léteztek. Olyasmik, amikről nem is tudtuk, miért csináljuk.
- Hiszel valami másban is (...)? - Ó, csak a szokásosban. A halálban és az adóban, és abban, hogy te vagy a leggyönyörűbb lány a világon.
- Vagyis a boldogság lehetetlen? - Nem az, de sose találjuk meg a hazugságban, a vergődésben és a lelkiismeretfurdalásban! - És aztán! Ha mindezért isteni öröm a jutalom! - De keserves a tapasztalás!
- Amit elfelejtünk, az később hiányozni fog az életünkből, uram. (...) - Igaz. Amit pedig nem felejtünk el, az pokollá teszi az életet.
- Mi van, ha kiderül, hogy nem passzol a DNS-ünk? - Akkor szem előtt tartjuk majd, hogy még több energiát kell fektetnünk a kapcsolatunkba. Ahogy John Lennon mondta: "Csak szerelemre van szükséged." - Igen, de azt is mondta, hogy: "Én vagyok a rozmár", szóval annyira azért ne higgyünk a bölcsességeinek!
- Mindenki tudja, hogy a kapcsolatunkban én hordom a nadrágot. - Az igaz, drágám, de gondolj csak arra, hogy ki is veszi neked azt a nadrágot.
- A halál nem lehet olyan, mint az élet. Akkor nem lenne halál. - (...) Csak azért hívjuk halálnak, mert nem tudjuk, mi van a másik oldalon. De van valami, és mi itt arra készülünk fel. Ezért olyan az élet, mint egy iskola. - Rendben. De hogy készülünk fel? - Azzal, hogy élünk.
- A szerelem pont olyan, mint a gyertya. Ha kialszik a láng, örökre úgy is marad. - És a diliboltos gyertya? Amit sose lehet elfújni?
- Vannak barátai? - Miért? - Szerezzen! Ugyanis nem harcolhat mindig mindenki ellen segítség nélkül.
Sok mindenhez lehet öreg az ember, de ahhoz, hogy féljen, ahhoz nem!
- A hatalom ott van, ahol az emberek hiszik, hogy van. Ott, és nem máshol. - A hatalom tehát egy komédiás szemfényvesztése? - Árnyék a falon.
- Tudod, hogy szól a régi mondás: az jut legmesszebbre, aki egyedül utazik. - Nagyon magányos egyedül utazni.
Facebook
Pinterest